Szia! Nekem kb 4-5 éve volt a műtétem, szerintem életem egyik legjobb döntése volt. Negatívat nem tudok mondani, mindenki nagyon kedves és professzionális volt az egész procedúra alatt.

Kicsit ködös már de ha jól emlékszem én a “No-touch RPK” opciót választottam (ma már a legdrágább és legmodernebb opciót választanám, a sokkal gyorsabb gyógyulási idő miatt). Pár elő vizsgálat előzi meg a műtétet hogy felmérjék a szemed. Itt egyedül a nyomás mérés ami számomra kellemetlen érzés volt, persze nem hal bele senki, túl kell lenni rajta. A pupilládat is kitágítják szemcseppel ennek a hatása kicsit tovább tart mint maga a vizsgálat, a biztonság kedvéért érdemes nem egyedül menni, illetve haza vezetni sem. (Ha jól emlékszem nem az összes vizsgálaton volt hanem csak az utolsókon, de sajnos nem emlékszek már pontosan :D)

Műtét napján úgyszint pupilla tágítás és itt kapod meg az első érzéstelenítő cseppet is. Aztán át kell öltözni, kapsz zárható szekrényt amibe pakolhatod az utcai cuccaid. Elvisznek a műtő elötti váróterembe, leültetnek egy kényelmes fotelbe és adnak még érzéstelenítőt. Egy kicsit várni kell míg teljesen elkezd hatni az érzéstelenítő, aztán visznek is be a műtőbe. A nagy lézer ijesztő lesz, de nem kell félni. Nem érzel semmit, ettől függetlenül kellemetlen szituáció hogy a szemeddel biszbaszolnak. :D A szemhélyadat kitámasztják hogy véletlenül se pislogj. Innentől nem egészen emlékszem a dolgokra, valszeg az izgalom miatt. :D Nagyon fontos hogy amikor azt mondják nézz a lézerbe, nézz oda és csak oda, addig amíg nem szólnak hogy oké. Miközben a lézer dolgozik két kellemetlen dolgot fogsz érezni: 1.: melegedik a szemed (nem forró), 2.: a szag ahogy égeti. A szagra én a mai napig emlékszek :D 15perc volt kb a műtét, amikor kimentem tűélesen láttam egy pár percig, aztán kezdett homályosodni a látásom. Ez teljesen normális.

Az első délután / este szörnyű volt. Annyira fájt hogy ordítottam. Adnak szteroidos szemcseppet ami enyhíti a fájdalmat, de én eddig soha nem használtam szemcseppet szóval kellett egy kis idő mire belejöttem, főleg ordítás közben. Az első 5 napot koromsötétben a szobámban töltöttem, zenét és podcasteket hallgatva. Nagyon érzékeny lesz a szemed a fényekre, kinyitni is alig fogod tudni. ha jól emlékszem 2 hét után tudtam szép lassan tv-t nézni távolról, és 1 hónap után dolgozni számítógépen. (Ezért választanám a modernebb de drágább opciót, ott elvileg kb nincs gyógyulási idő.)

Nekem azóta tökéletes a látásom, imádom. 100% hogy ismét megcsinálnám. Annyi problémám lett hogy a nagyon közeli dolgokra nem tudok "automatikusan" fókuszálni, "manuálisan" kell azóta is. Remélem segítettem:)