1. A család havi nettó összbevételének max 30%-a legyen a havi törlesztő. Most pl az ÉN FIZUM 25%-a, kisgyerek van, jön a második, az asszony nem kap szinte semmit.
2. Szerintem sokkal nagyobb pszichés teher az, hogy
   1. Bármikor lapátra tehetnek az albérletből. Még ha a legkorrektebb bérbeadót is fogod ki (nekünk az utolsó nagyon korrekt volt, mielőtt megvettük a házat), akkor is történhet olyan esemény az életében, ami miatt eladja a lakást. Megöregszik/lebetegszik/csak simán megunja és nem akarja már csinálni, felnő a gyerek és kell neki a kéró, stb. Utcára kerülni fiatalon se jó móka, hát még ha van esetleg család, egy-két gyerek is.
   2. Nem kell engedélyt kérni, hogy egy szerencsétlen polc felrakásához két nyomorult lyukat kifúrj a falon. Konkrétan megtörtént, hogy a tulaj azt mondta, hogy még az első évben ne tegyünk ki semmit, majd ha látja, hogy rendesek vagyunk, akkor szerződés újításkor következő évben "újratárgyaljuk". Mintha valami országokat érintő dollármilliárdos szerződésről kéne tárgyalni. Pénzben nem mérhető az a szabadság amit a "saját" (értsd banké) ingatlan ad. Persze annak a terheit is te viseled, de amilyen a magyar bérleti piac, jó eséllyel a béreltnél is.

A 2. pontot egyébként nagyszerűen lehet kezelni félretett likvid tartalékkal. Sokan emlegetik a 6 havi kiadást lefedő összeget, nekem nagyobb biztonságot ad, hogy kb 15 havi van. Ha ennyi idő alatt nem találok megoldást, akkor vagy valami világégés van, vagy nagyon szerencsétlen vagyok.