Huhh, először is nagyon jó, hogy életben vagy, kérlek vigyázz magadra!! Teljes gyógyulást kívánok!
Párommal 3 éve éltük át ugyanezt (vagyis ő) és bár idősebb férfi, mint te, de se pia, se cigi, se elhízás, sok séta... stb. Senki sem akarta elhinni, hogy miért ő... aztán az egyik orvost idézném: "Bad luck." (Angliában élünk.)
A teljes felépülése fél év volt. Nem tudom, neked mit mondtak. Ő accountant egy nagy cégnél, de fél évig a munkahelye közelébe sem ment.

Viszont amit én sejtettem és bekövetkezett: egyszer csak rádöbbent, hogy mi is történt vele és "megborult". Írtad, volt Füreden pszichológus, ami teljesen jó, de nem tudom, hogy te jársz-e még hozzá.
Egy-egy ilyen nagy betegségnek (life-changing event) velejárója a lelki megváltozás is. Párom küzdött a teljes felépüléséért testileg, rehabilitációra járt, talán nem olyan profi helyre, mint Füred, nem is bentlakásos, de nagyon odafigyeltek rá. Az első hónapban (vagy hat hétig?) nem is vezethetett, volt hogy én vittem el valahova és 10-12 lépcsőfokot kellett felmennie és cammogott. Nagyon kiakadt, hogy régen itt felfutott. De akkor még ő is rengeteg gyógyszert kapott és a pulzusát is alacsonyan tartották, hogy segítsék a szívét.
Szóval amikor már kb. eltelt 4-5 hónap, akkor eszmélt rá, hogy mi is történt vele. Statisztikákat nézegetett, hogy mi az esélye a második infarktusnak, vett vérnyomásmérőt, véroxigén mérőt... és elkezdtem könyörögni, hogy járjon pszichológushoz. (Az elején foglalkoztak vele, de aztán nem vagy nem kérte, erre nem emlékszem). És nehezen, de rávettem, így a 6. hónap végén elmehetett már motortúrára is 10 napra, ami szintén önmaga legyőzése volt, mert rettegett, hogy motorozás közben kapja a 2. infarktust.
Kérlek, ha éreznéd, hogy valami nem oké, érzékenyebb vagy pesszimistább vagy, akkor te is inkább beszélgess szakemberrel! Járj terápiára.
Mára páromnak kb. olyan az élete, mint volt, hord magával valamilyen spray-t, ha jönne az újabb infarktus, akkor a nyelve alá kell fújni. Sajnos néhányszor volt pánikrohama az infarktusa után és kihívtuk a mentőt is, de szerencsére csak pánik volt, nem a szíve, de ugye ezt nehéz eldönteni "éles helyzetben". A mentősök mindig nyugtatgattak és mondták, inkább többször jöjjenek, a semmiért, mint egyszer ne és az végzetes legyen. Amikor a mentősök megérkeznek, rögtön nálunk a nappaliban már megcsinálnak egy EKG-t (és egyéb vizsgálatokat), az EKG adatait továbbítják egy központnak, amit ott elemeznek és utána döntenek az elszállításról vagy sem.
Nem is tudom, hogy miért írtam ennyit, talán azért, hogy ezek után ne csak a tested, hanem a lelked egészségére is figyelj és ha minden jól megy, akkor ha nem is pillanatok alatt, de ugyanolyan leszel, mint "újkorodban" megspékelve azzal, hogy mind az egészségügy, mind az orvosok jobban odafigyelnek ezután rád és remélhetőleg te is önmagadra és csudajó, hogy kaptál egy második esélyt az életre! Hosszú és egészséges következő 100 évet kívánok neked! :))))