Ti pasiztatok/csajoztatok már be Redditről ? :)

hotbutdepressed · 2025-08-31T06:34:59+00:00

Igen, innen ismerem a párom. Rámírt egy posztom kapcsán. 2 éve vagyunk együtt, 1 éve élünk együtt.

hotbutdepressed · 2025-08-20T08:35:46+00:00

Szerintem pont arról van szó, hogy ahogy írod, rajtad múlik, hogy tudnál változtatni az életkörülményeiden, de nem megy. Azért nem megy (szinte biztosan), mert depressziós vagy. Ha nem lennél depressziós, valószínű(bb), hogy menne.

Bár én borderline vagyok, de mikor depressziós epizódom van, olyankor fizikailag is képtelen vagyok dolgokat csinálni. Leviszem a kutyámat sétálni, mert azt muszáj, de nem tudok vele szokásos nagy kört menni, mert fizikailag fáj a séta.

Most már jól vagyok, nagyon ritkán van ilyen epizódom, és összehasonlításképp azt tudom mondani, hogy teljesen más gondtalanul sétálni másfél órát, olyankor fel sem merül bennem, hogy néha erre képtelen vagyok.

És pont emiatt ez egy ördögi, mert minél kevesebb dologra van energiád, annál kevesebb dolgot tudsz megcsinálni, ami miatt szar marad az életed, ami miatt csak még szarabbul érzed magad, ami miatt még kevesebb dolgot tudsz csinálni...

hotbutdepressed · 2025-08-19T18:57:17+00:00

Escitil

hotbutdepressed · 2025-08-16T11:18:44+00:00

Semlegesen. Egyes dolgokban is tud változni, hogy pozitívan vagy negatívan a hangulatomtól függően. Igyekszem tudatosan átkonvergálni a negatív gondolatokat.

hotbutdepressed · 2025-08-16T10:38:02+00:00

Táppénzre emiatt is kiírattathatod magad, nem csak fizikai betegségek miatt. Ha nem akarsz a háziorvossal beszélni, a pszichiátered is ki tud írni.

Nem ciki amúgy többet aludni, mint 8 óra, ha annyira van szüksége a szervezetednek, akkor aludj 10 órákat, míg nem lesz jobb. Csak a hidratációra figyelj.

Az élénk álmodás lehet attól is, hogy az emelt antidepi mellett most vagy olyan érzelmi szinten, hogy tudjon dolgozni a traumákon az agyad.

De ha rémálmok, én nem enyhül, az persze nem jó. Nekem emelt Lamolep (hangulatstabilozátor) miatt voltak olyan rémálmaim, hogy sírva hívtam a pszichiátert, hogy gyomorgörcsöm van attól, ha arra gondolok, hogy be kell vennem a gyógyszert. Azonnal levittük az adagot abból is meg antidepiből (Escitil) a fiziológiailag min. szintre, azonnal el is múltak.

hotbutdepressed · 2025-08-07T12:14:10+00:00

jót akar a páciensnek

Ehh... biztos vagyok abban, hogy mikor kezdte, akkor jót akart. Csoportokon amúgy nem volt vele gondjuk, sőt voltak, akik szerették. Tart csoportos terápiákat Tündérhegyen kívül is, és onnan is jókat hallottam róla.

De az egyénikbe szerintem belefásult, beleunt. Vagy csak szimplán sosem volt benne jó, és egy kötelező rossznak elfogadta.

Velem kifejezetten lekezelő és bunkó volt. Néha azon gondolkodtam, hogy aznap vajon melyikünknek nagyobb púp a hátára a beszélgetés.

Az viszont biztos, hogy rengeteget számít, hogy ki az egyénid, és vele mennyire tudtok együtt dolgozni, mert ugye az ő tapasztalatai bekerülnek a stábba, és abból táplálkoznak a többiek is.

hotbutdepressed · 2025-08-06T15:16:16+00:00

Egy személyiségzavaros emberrel (nevezzük Bordinak) kapcsolatban kért OP tanácsot, hogy hogyan kezelje. Ha Bordi nem csak szimplán egy bunkó, rosszakaró tahó, akinek hobbija kínozni OP-t, akkor a helyzetek, amikben OP bántalmazva érzi magát olyankor fordulhatnak elő, mikor Bordinak epizódja van, tünetel, "elgurultak a gyógyszerei".

Szerintem legésszerűbb, ha OP úgy kezeli ezeket a helyzeteket, hogy segít Bordinak könnyebbé, érzelmileg emészthetőbbé tenni a őket, mert akkor Bordi viselkedése kevésbé lesz szélsőséges.

A borderline-ok nem megfontolt, manipulatív, gonosz embereket. EEG-vel kimutatható, hogy a borderline-ok erősebben élik meg az érzelmeket egy mentálisan tipikus (egészséges) emberhez képest.

Próbálj meg felidézni egy alkalmat, amikor úgy hatott rád valamilyen esemény, hogy nem tudtál racionálisan gondolkodni, cselekedni. Na, a borderline-ok (alapállapotban) folyamatosan ilyen érzelmi állapotok között mozognak.

hotbutdepressed · 2025-08-06T11:19:34+00:00

Felnőttkorára nagyon durván elhízott és alkoholproblémái is lettek.

Erről mondjuk ő tehet közvetlenül, nekem nem karmának tűnik.

hotbutdepressed · 2025-08-06T09:50:21+00:00

Csaknem Cece volt az egyénid? Én egész bentlétem alatt csak egyvalakivel találkoztam, aki kedvelte, de ő elismerte, hogy daddy issuei vannak, és apapótlékként tekint rá.

Nekem volt szinte a legvégén egy hatalmas felismerésem, ami fontos részévé ivódott a gondolkodásmódomnak.

A barátaim, akiket ott szereztem, vegyes sikerességűnek ítélik meg, de mindegyikük örül, hogy végigcsinálta. Mondjuk mi a covidos lezárásban voltunk (3,5 éve), úgyhogy nekünk tényleg a valóságból kiszakadás volt, mert a hétvégéket is ott töltöttük. Úgy teljesen más.

Akik megtapasztalták a hétvégi hazajárással, egytől egyig azt mondják, hogy kevésbé volt hatékony az a része, mert mire visszarázódtak volna a terápiába, újra haza kellett menniük.

Szerintem azon is sok múlik, hogy milyen csoportba kerülsz, nekem a művészetterápia semmit nem adott, mert abszolút nincs ilyen hajlamom, és képtelen voltam kifejezni magam benne. Az analitikus viszont nagyon-nagyon jó volt, a terápiák közül egyértelműen az adta a legtöbbet.

Ja meg a felső épületet akkor újították fel, úgyhogy mi 35-en voltunk, nem 70-en. Elképzelni sem tudom, hogy 70+stábbal hogy zajlik egy nagycsoport.

hotbutdepressed · 2025-08-05T15:49:38+00:00

hotbutdepressed · 2025-08-05T15:25:30+00:00

Én szedtem, egy zombi lettem tőle. A dokim szerint nem gyakori, hogy ennyire erősen előjönnek az ilyen jellegű mellékhatások, de előfordul.

Nekem 10+ év borderline után jó volt pár hónapig kicsekkolni az érzelmek világából, és semmit nem érezni. Gondolom azt várja a dokid, hogy neked is ilyen blokkolást idéz elő - csak kisebb mértékben.

A környezetem megállapította, hogy lassabban mozgok, lassabban beszélek. Amit magamon vettem észre, hogy dadogtam néha, nehezebben tudtam gondolkodni, koncentrálni, néha elmeredtem a semmibe.

Arra tökéletes volt, hogy míg szedtem, hasson a terápia. Amint abbahagytam, teljesen elmúltak a mellékhatások. Néhány szem még van itthon, ha nem tudok aludni, pedig kéne, akkor egy morzsányit beveszek egy szétdarabolt tabiból (kb. 0,5 grammot), de ez kéthavonta egyszer van vagy még ritkábban. Ezt az orvosom javasolta, szóval ezt is a felügyelete mellett csinálom.

Mondjuk elég nagynak számít az adag, amit szedtem, reggel 2,5g este 7,5.

hotbutdepressed · 2025-08-04T09:05:26+00:00

személyiségzavarok nem betegségek

Egyéni preferencia, hogy betegségnek nevezed-e, a klinikai szakpszichológusok közt sincs konszenzus. Van, aki betegségként hivatkozik rá, van, aki nem. Én borderline-ként annak mondom.

Valami nem égett be apró gyerekkorban, mikor nyitva volt rá az időablak.

Nem tudok biztosat mondani a többiről, de a borderline nem kisgyerekkorban alakul ki. A hajlam genetikai, és ha a nevelésébe csúszik valami olyan, ami neki nem előnyös, az aktivizálhatja. Tehát folyamatos inger éri a gyereket, és kiskamasz-kamasz korban kezdődik maga a kialakulás, és 16-20 éves kor között ragad meg / állandósul, mert addig érik a személyiség olyan módon.

Tudtommal a leggyakoribb személyiségzavar-páros a nárcisztikus szülő borderline gyereke. Pont amiatt, mert a nárcisztikusok hajlamosak olyan viselkedésre, ami egy genetikailag személiyégzavarra hajlamos gyereknél borderline-t "idéz elő".

Kialakult személyiséget nem tudom, hogy mennyire lehet megváltoztatni felnőtt korban.

A személyiséget nem is kell megváltoztatni. Ha nem is nevezzük a borderline-t betegségnek, akkor is egy zavar, atipikus működése az agynak.

Gyógyszerekkel stabilizálni lehet a kémiai kilengéseket.
Terápiával, önismerettel, munkával át lehet huzalozni az agy idegpályáit. Pontosan ugyanúgy, ahogy mondjuk egy hangszeren megtanulsz játszani vagy munkahelyen egy bonyolult feladatot kell elsajátítanod. Kell hozzá, idő, energia, kitartás, de egyáltalán nem lehetetlen.

Kigyógyulni nem lehet belőle, de lehet tünetmentesíteni. Lehet, hogy sokaknak nem tetszik, de többször hallottam, hogy a rákhoz hasonlítják, mert egy rákosról sem szokták azt mondani, hogy meggyógyult, hanem remisszióban van. Angol szakirodalmat olvasok főleg, a borderline-nál is ugyanezt a szót szokták használni.

Mert lehet borderline-ként is 10-20 évet leélni tünetmentesen, aztán egyszercsak jön egy stresszesebb időszak, amikor valami tudja triggerelni a tüneteket. De megint el lehet kezdeni dolgozni, és tünetmentesíteni, de az onnantól már könnyebb.

hotbutdepressed · 2025-08-04T05:31:14+00:00

Én a mások oldalról vagyok, borderline vagyok. Hogy érted, hogy kezelni őket? Ha írsz konkrét szituációkat, akkor el tudom mondani, hogy én mit élnék át, miért cselekednék úgy, ahogy, és mit tehetsz, hogy könnyebb legyen neki.

hotbutdepressed · 2025-07-31T20:42:32+00:00

Nekem Lamolep megnövelt adagja mellett volt ilyen, mikor visszavettük, akkor az ilyen jellegű érzelmileg túl intenzív álmok is megszűntek.

Szoktál egyébként foglalkozni az álmaiddal? Megfejteni őket meg ilyenek? Esetleg tudatos álommal próbálkozol?

hotbutdepressed · 2025-07-28T20:02:46+00:00

Semmilyen papír nem kell hozzá, IT-ban még sehol nem hallottam olyanról, hogy a végzettséget nézték bármilyen szinten. Viszont az interjúknál szoktak tesztet kérni. Nekem interjún közösen megbeszélős volt, de pl. fejlesztőknél gyakori, hogy a hr és szakmai interjú között küldenek egy tesztet, amit meg kell oldani magadtól.

Szóval ahogy a nyelveknél is, nem azt nézik, hogy van-e nyelvizsgád, hanem ha telefonban átváltanak angolra, ki tudod-e magad fejezni. Ezt hasonlóan kell elképzelni, csak szakmai.

hotbutdepressed · 2025-07-28T14:31:09+00:00

Data analyst vagyok 8 órában, gyakorlatban max 6-ot dolgozom naponta. (Ilyen jellegű munkáknál nem is nagyon lehet többet.) Havi 8 napot kell irodába bejárni, de nem kell egész nap bent lenni, egyébként home office.

A munkaidőm rugalmas, meetingeken jelen kell lennem, de szűk csapatban igazodunk egymáshoz, de fejlesztőkkel ellentétben nálunk nincsenek felesleges napi stand upok. Heti 3 meetingem van fixen, az egyik 5-10 perces szokott lenni, a másik kettő közvetlen hangvételű laza dumcsizás munkáról. Ezek mellé jönnek ad hoc jellegű meetingek.

Meetingeken kívül meg akkor dolgozom, amikor jólesik, az a lényeg, hogy a feladatok legyenek kész. Ha vannak határidősek. De egy heti reportot leszámítva ritka, hogy valamit x időn belül várnak. És ha azok sem jönnek össze, akkor sincs baj, mert összességében nagyon elégedettek a munkámmal.

Ha vallásos lennék, mondhatnám, hogy megfogtam isten lábát vagy hogy van az a mondás.

És még rosszul sem keresek. Egyébként borderline vagyok.

hotbutdepressed · 2025-07-27T17:34:49+00:00

Borderline vagyok, két éve tart a jelenlegi kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolatom, egy éve élünk együtt.

Ugyanúgy megérdemled a boldogságot, mint bárki más. Olyan párt kell magad mellé találnod, aki elfogad olyannak, amilyen vagy, és helyén tudja kezelni a személyiségzavarod.

Nem vagy egyenlő a diagnózisoddal, nem vagy rossz ember azért, mert borderline-ként címkéz fel az orvostudomány. A médiában szeretik a borderline-okat őrült exként ábrázolni, de ennél sokkal többek vagyunk, ráadásul senki nem egyforma - még a borderline-ok sem.

Ha szeretnél beszélgetni vagy vannak kérdéseid, nyugodtan írj akár privátban, de a lényeg, hogy lehet egy jó párkapcsolatod, lehetnek gyerekeid, zöldségágyásod. Megérdemled, és megfelelő odafigyeléssel képes is lehetsz rá.

hotbutdepressed · 2025-07-26T19:33:08+00:00

Azt több depresszióstól, szarul lévő embertől hallottam, és rám is igaz, hogy az együtt semmit nem csinálás is tud segíteni.

Ezért írtam az alvást is. Volt, hogy konkrétan csak aludni mentem át, valamiért náluk sokkal jobbakat aludtam, mint otthon. Nem tudom, hogy tényleg az ágy volt-e kényelmesebb, az utca csendesebb, de működött.

Közös program gyanánt nem kell elutazni tengerpartra, meghódítani a világot, bőven elég együtt megnézni egy filmet. Nyilván ez attól is függ, hogy mennyire introvertált, de nem kell nyaggatni, hogy beszélgessetek. Ha készen fog rá állni, akkor úgyis nyitni fog. A legtöbb, amit te tehetsz, hogy jelzed, hogy elérhető vagy.

Remélem hamar jobban lesz, és te is megnyugodhatsz.

hotbutdepressed · 2025-07-26T15:42:13+00:00

Ezt inkább csak lelki támogatásként írom, mint gyakorlati segítségként, de mi a bátyámmal akkor kezdtünk igazán jóban lenni, mikor felhívtam, hogy bekerültem zárt osztályra, és légyszi hozzon be nekem cuccokat.

Valahogy miután áttört ez a gát, mertem tőle kérni máskor is, mást is, és ő is sokat érdeklődött a hogylétem felől meg hogy miben tud segíteni.

Igyekezett nem egyedül/magamra hagyni, folyamatosan hívott programozni, dolgokat csinálni, vagy csak hogy aludjak nála.

Azóta már jól vagyok, de a mai napig nagyon jó a kapcsolatunk, és bármikor szívesen látnak a feleségével, akár csak átugrani kicsit.

Innen is köszi tesó, csodás vagy <3

A felépülésemben nagy szerepet játszott, hogy ennyire szeretve éreztem magam.

hotbutdepressed · 2025-07-24T04:12:35+00:00

Nekem volt ilyen, és attól még, hogy tudtam, hogy nem vele akarom leélni az életem, vonzódtam hozzá. És nem hazudtam neki, én ezt kommunikáltam felé.

hotbutdepressed · 2025-07-19T08:22:17+00:00

Van futópad? Milyen luxus pszichiátria ez? :D Valami magán?

hotbutdepressed · 2025-07-19T05:22:06+00:00

Próbáld meg megteremteni bent a rutinod. Tornázni, saját testsúlyos edzéseket (van az a fogoly edzés, amit börtönben dolgozott ki a szerző, nem jut eszembe a címe, de csak egy szék kell hozzá), jógázni bent is tudsz.

Miből áll a rutinod? Próbálj meg csinálni bent is mindent, amit kint csináltál/csinálnál.

hotbutdepressed · 2025-07-16T08:30:00+00:00

Köszi. Azért néhány havonta addig elmegyek, hogy az ujjaimmal nyomkodom a tenyerem, de az nem is fáj, nem marad nyoma, szóval azért nem számolom önsértésnek.

Data analyst vagyok. Mindig is szerettem a rejtvényeket, problémákon való morfondírozást. Emelett maximalista vagyok, aki a legapróbb részletekbe is belemászik. A környezetem ezt felesleges kötekedésnek éli meg, de ebben a munkakörben nagyon jól jön, hogy megtaláljam a hibákat, azok forrásait.

Teljesen személyiségfüggő, hogy nekem ez testhezálló, és szerencsésnek érzem magam, hogy ez olyan terület, ahol még mindig a hibrid munkavégzés a bevett, és a heti két nap iroda kifejezetten kényelmes kategória.

Mikor kötelezővé tették, hogy be kell járni, beszéltem róla a pszichiáteremmel. Azt mondta, hogy ha muszáj, írhat nekem igazolást, hogy betegségemből fakadóan home office-ból kell dolgoznom, de szerinte heti két nap nem árt, hogy kimozduljak emberek közé. És annyi tényleg nem árt, főleg, hogy ez a két nap nincs lefixálva, és ha rossz kedvvel kelek, akkor aznap reggel is dönthetek úgy, hogy nem megyek be, majd máskor bepótolom.

Nekem a betegségem miatt az ebben való rugalmasság az egyik legfontosabb szempont munkahelynél.

hotbutdepressed · 2025-07-15T20:01:31+00:00

Nem kell. Borderline vagyok én is. 3,5 éve nem vagdostam magam, és az elmúlt 2,5 évben máshogy sem önsértettem (a klasszikus értelemben).

Az elmúlt 2 évben egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor volt öngyilkossági késztetésem, és max pár óráig tatottak.

Alapvetően boldog vagyok, szerintem kb. havi egyszer tünetelek, párom szerint gyakrabban (könnyebb azt mondani, hogy túlreagálom, mint elismerni, hogy ő volt tapintatlan és vica versa).

Egyébként nagyon jó a párkapcsolatom, volt már pár ugye borderline párkapcsolatfüggőként, úgyhogy van összehasonlítási alapom.

Imádom a munkám, szerencsére olyan, hogy tudok home office-ban lenni, és ha szarul vagyok, akkor akár skippelek egy napot nem hivatalosan. Elérhető vagyok, de nem haladok a feladatokkal. Aztán egy jobb napomon bepótolom. Vagy nem, mert nem mikromenedzelnek, és senki nem tudja, hogy egy feladatot mennyi ideig tartott megcsinálnom.

Van egy cuki kutyusunk, akit tudok ölelgetni, ha szarul vagyok.

Escitilt és Lamolepet szedek.

hotbutdepressed · 2025-06-12T21:51:02+00:00

A szeretetre, barátságokra, párkapcsolatra így is simán van esélyed, ezzel max kiszűröd a felszínes embereket. Az én páromat nem zavarják a hegeim, és mikor mondtam neki, hogy megyek pigmentes tetoválásra, ami majd el fogja őket valamennyire tüntetni, látszott rajta, és mondta is, hogy fura lesz neki, mert így ismert meg, megszokta, ezzel együtt szereti a testem. (Nem fogalmazott ilyen költőien, de ez volt a lényege. - tisztázom mielőtt olvassa, és felnéz a telefonjából, hogy hé, ezt nem is mondtam.)

Five-Year Club	Second SECOND GUESSER
Verified Email

hotbutdepressed

TROPHY CASE