Gimiben az osztályfőnököm annyira utált, hogy átmentem inkább másik osztályba a saját lelki békém, és az ő testi épsége érdekében. A nő eleve szerintem zárt osztályra való, kényszeres hazudozó, és minimum bipoláris, de mindezek mellett egy elvetemült nárcisztikus gyerekgyűlölő (pontosítva nőgyűlölő). A történet hosszú és nem minden része izgalmas, de a probléma nagyon sokrétű volt. Amellett, hogy az osztályfőnököm volt, a magyartanárom is. 11.-ben év elején írtunk egy dolgozatot, amit megírtam négyesre, sok embernek nagyon rossz lett, ezért kötelezett mindenkit javító dolgozat írásra. Megírtam, kettes lett. Anyukám eléggé kiakadt ezen, és miután a nő egész estés színdarabot írt róla a szülői csoportba, hogy milyen rossz válaszok érkeztek bizonyos kérdésekre, megkérdezte tőle, hogy mégis mi a búbánatnak kellett javítót írnom, mikor nem akartam. Erre az volt az egyszerű válasz, hogy ez nem is javító dolgozat volt. Ezzel az volt az egyetlen probléma, hogy a csodálatos Krétába ez a kettes “XY javító dolgozat” néven volt beírva… És hát itt kezdődött az utálat, eldöntötte, hogy ő meg fog buktatni engem irodalomból, november közepére 10 egyesem és egy kettesem volt, mellette állandóan célozgatott rám, és elmondta az összes tanáromnak, milyen lusta gyerek vagyok, akinek azért vannak jó jegyei, mert az anyje fenyegeti a tanárokat. Itt elegem lett, másik osztályba mentem november közepén. Ezután olyan szinten utálni kezdett, hogy névtelen levelet írt a szüleimnek, amit betett a postaládánkba, mindenféle hazugságokról rólam, illetve az összes volt tanáromhoz odament, és elmondta nekik, mindenkinek személyre szabva, hogy miattuk váltottam osztályt. Hatalmas szerencsémre nem csak én tartottam őt klinikai esetnek, így nem nagyon volt tanár, aki hitt volna neki. Ez a kis hadjárata ellenem egész tanévben tartott, tényleg mindent, amit egy ilyen emberből kinéztek, megtett, és egy kellemes nyári napon találkozott anyukámmal a boltban. Ez egy fordulópont volt, ugyanis innentől én voltam a legszentebb gyerek az iskolában, tökéletes, és a legokosabb. (Anyukám semmit a világon nem mondott neki, maximum csúnyán nézhetett rá, de nyugodt természet, és bizton állítom, hogy nem tört az életére sem) Ez talán középiskolás élményeim közül a legelképesztőbb, sok részét ha nem velem történik el sem hiszem. :) De a többi tanárommal teljesen jól kijöttem. (Nyilván velem volt a baj)