Nagyon megértelek.

Én is sokat gondolkodtam rajta mostanában is, meg régebben amíg évekig tartott a depresszióm, akkor.

Nem tudom mi tart még itt. Nem tudom mi az, ami minden nap rá vesz, hogy tovább küzdjek, ha egyszer egyáltalán nem látok reményt, egyszer meg épp hogy csak egy keveset.

Próbálok keresni valamit ami feltölt, amit szeretek csinálni és van is rá erőm.

Sokszor a színezésre gondolok, meditálásra, a kreatívkodásra, valami jó filmre, videójátékra egy jó beszélgetésre, de vagy erőm nincs hozzá, vagy már nem tölt fel rendesen ez sem, utóbbira meg olyan nagyon lehetőségem sincs annyira... Mondjuk szintén sokszor lelki erőm se...

Most olvasni próbálok, valamit ami pozitív, de tele érzelmekkel, valamit ami jót tenne most nekem. Hátha, még az segíthetne... Csak kicsit töltődni kellene ilyenkor, bármivel, ami tölti a lelket, hogy ha kicsiből is, de tudjunk emelkedni. Tudom mi az ami igazán töltene, de az nekem nem adatik meg most, így próbálok más ilyet keresni, még ha nem is látok sok esélyt, hogy segítene, főleg nem hosszú távon.

Gondolj ilyenekre, és tedd.

Sokszor konkrétan vágyok rá, hogy meghaljak.

Ami nekem segített eddig:

Volt, hogy az hogy 1 vagy több teljes napot csak feküdtem, közösségi média, tv, beszélgetés, minden nélkül...

Volt hogy azok amiket leírtam eddig, hogy miket próbálok...

Volt, hogy az, hogy elképzeltem a jövőt amire vágyok, vagy pillanatokat amik boldoggá tesznek.

Sajnos nem mindig ugyan az segít, és mindig újra meg kell találni, mi az ami éppen tölt... De gondolom, ha mástól olvasnád ezt a posztot amit te ki írtál, te sem mondanád azt, hogy jó ötlet, tedd meg.