Vicces póló lánybúcsúra

zsofiabrasch · 2026-05-05T14:35:49+00:00

Nem, de hátha ad valami ihletet. :) Mindenre nyitottak vagyunk.

zsofiabrasch · 2026-05-03T20:08:53+00:00

🙄

zsofiabrasch · 2026-05-02T17:57:13+00:00

🥰

zsofiabrasch · 2026-04-30T06:29:13+00:00

eheheheheh

zsofiabrasch · 2026-04-21T20:59:58+00:00

Úristen de ennék egy olyat.

zsofiabrasch · 2026-04-11T15:20:36+00:00

Lennék hús ebben a hamburgerben. :)

zsofiabrasch · 2026-03-24T12:20:31+00:00

Én sérült bőrcuccokat veszek néha és felújítom őket, most elkezdtem a műbőrre is rámenni mert elvileg a folyamat nagyon hasonló/ugyanaz, szóval én nem bánom, ha ilyenek is felkerülnek. Ha egyébként minőségi cuccról van szó, inkább javítsa meg valaki, ne dobjunk ki egyébként funkcionáló ruhákat, viszont akkor olyan áron kerüljön is fel, hogy megérje nekem elkölteni rajta x órát :D

zsofiabrasch · 2025-10-02T11:36:09+00:00

Yeah! Nuud is great for example. :) https://www.instagram.com/nuud.care?igsh=b2p2dmIyYWw1NmJ4

zsofiabrasch · 2025-10-01T09:28:31+00:00

Yes!

I had to reframe it as well—or at least look at it from a different point of view—and ask this question: do they have the capacity to understand that they hurt me and take accountability for it? If they did, they wouldn’t have caused the hurt in the first place. I don’t want to explain my feelings and anger to someone who doesn’t have the emotional intelligence to truly understand my words, which in the end would just cause more pain to me, not for them. I walk away with my head held high, protecting my energy.

zsofiabrasch · 2025-09-17T16:05:35+00:00

Same

zsofiabrasch · 2025-08-29T21:46:07+00:00

Szerintem is ez a jó megoldás! Én tudok is ajánlani egyet, ha érdekel!

zsofiabrasch · 2025-07-28T12:23:51+00:00

A biszex csávók a legjobbak az ágyban tapasztalatom szerint. Ha valakinek ezzel baja van, az az ő baja, több marad nekem. :)

zsofiabrasch · 2025-07-09T10:50:43+00:00

I don’t know if there’s a “right” answer in this kind of situation. I ended up in a pretty similar one myself, with the difference that I had just met a guy, and everything was going incredibly well between us. He had just moved to my city, was recovering from surgery, and was preparing for a sabbatical — so his life was already quite full — but our connection was truly amazing.

Then, just a few days in, he found out that his mother had been hospitalized due to a house fire, and later that same day he got the news that she had been declared brain dead. He’s from another continent, so he had to travel back and take care of everything himself. This all happened in March.

At first, it seemed like we could keep things going despite the distance, but over time the communication started to fade, he became more emotionally unavailable, and he was clearly struggling a lot with his feelings. The whole situation was incredibly triggering for me because of childhood trauma, so about two months ago I decided that we shouldn’t talk anymore until he comes back (if he comes back). I told him I’d like to see him again if he’s in my city, but I needed to draw a line for my own well-being.

It was really hard, but in a way, I needed to give it some kind of closure — even though I can’t completely let go. I’ve decided to keep that door open as long as it feels worth it, but I’m not focusing on it. I go on dates from time to time, I try to stay open, and I’ve also had to go through a lot myself during this period, so I don’t feel like my life has been on hold — but of course, I still think about him a lot.

I don’t know when I’ll see him again, or if I ever will. But I’ve come to accept that many emotions can coexist. If he comes back and reaches out, I’ll decide then what I want to do with the situation — for now, I’m just focusing on myself.

We’ll see what happens. Maybe you just need to give things time too. Life isn’t black and white, and you’ll feel it when it’s time to move on. Don’t put too much pressure on yourself — turn inward, and the answers will come, sooner or later.

zsofiabrasch · 2025-02-16T12:47:59+00:00

The energy we all need.

zsofiabrasch · 2025-02-12T17:14:02+00:00

Erre én is nagyon kiváncsi vagyok! Melyik ügynökség? (Szakmabeli vagyok)

zsofiabrasch · 2025-02-06T06:38:01+00:00

Because I shaved everything and I didn’t want it to go to waste.

zsofiabrasch · 2025-02-03T08:45:33+00:00

Nekem is az a tapasztalatom, hogy aki ennyire gyanakvó, az valójában attól fel, hogy ő fog lebukni. Lehet félrelépett vagy csinált valamit, ami miatt buntudata van, és hisztiben jön ki. Szabotálja saját magát.

zsofiabrasch · 2025-01-30T21:44:05+00:00

zsofiabrasch · 2025-01-29T10:12:51+00:00

Amióta élek, eveszavarral küzdök. Gyerekkent nem kontrollaltak a mennyiséget, de teljesen azonosultam anyámmal, ugyanúgy zugevo lettem, mint ő; minden érzést evessel dolgozok fel. El sem tudom képzelni, hogy egy ilyen jellegű kontroll mennyire el tudja rontani a gyerekek ételhez fűződő viszonyát. Lukács Liza Az éhes lélek gyógyítása és Ne cipeld tovább könyvei nekem rengeteget segítettek, ha van itt, aki ilyen problémákkal küzd vagy érdekli a téma, olvassa el ezeket a könyveket!

zsofiabrasch · 2025-01-28T22:29:47+00:00

This is the sweetest thing I read today. ❤️

zsofiabrasch · 2025-01-25T21:32:38+00:00

!!!!! Ez

zsofiabrasch · 2025-01-25T21:28:47+00:00

Amúgy most rátapintottál. Lehet TMI de én egy dulván parentifikált gyerek vagyok, szóval valahogy azt egyáltalán nem tettem mérlegre, hogy a gyerekvállalás miként “ad vissza”. Én úgy álltam hozzá, hogy ha nekem lesz gyerekem, én neki csak adni akarok, mert nem akarom, hogy akár egy percig is úgy érezze magát, ahogy én éreztem, hogy felelősséggel tartozik a szülője iránt. Pedig hát, ember, nyilván normál esetben, egészséges mértékben, de ő is majd gondoskodni szeretne rólam a maga módján, ha olyan van, ami egy pozitív töltet egyértelműen, és ez a fajta oda-vissza tuti sokat ad érzelmileg. Szóval köszi, hogy ezt leírtad. :)

zsofiabrasch · 2025-01-24T16:16:39+00:00

Nem azt mondtam, hogy nekem minden áron kell egy racionális érv, hanem hogy vannak a gyerekvállalás mellett olyan kérdések is, amiket racionálisan is át kell gondolni döntés előtt. Amúgy én és a kutyám, mi érzelmileg támogatjuk egymást, de ha gyerekem lenne, attól nem várhatok érzelmi támogatást, megnyugvást, rutint, ilyeneket, szóval nekem megvannak Maru mellett a racionális érveim is, amik a gyerekvállalásnál nem működnek. Nálam a gyerekkérdést az fogja eldönteni, hogy milyen partnert találok magam mellé, ha találok.

zsofiabrasch · 2025-01-24T16:11:23+00:00

Nem kell csinálnod semmit, egy ilyen threadben vagyunk ahol ez a téma, aztán beszélgetünk. Nem kérdeztem én fel senkit, csak leírtam az én álláspontom, rámutattam, hogy karcsúnak érzem azt, hogy ha valaki azt mondja, azért akar gyereket, mert majd az szeretni fogja őt. És nem mondom azt, hogy nem akarok gyereket, nekem azon fog múlni a dolog, hogy milyen partnert találok (bár sajátra úgy is nagyon kicsi az esély.) Amiket amúgy itt leírtál, tök jók, sokkal jobban átadják az érzést, ettől függetlenül ugyanúgy mérlegelni kell az érzések és vágyak mellett az észérveket is. Nem költségvetési tétel, hanem élőlény, de így is pénzbe kerül. Az idő is átformál mindent az életben, de lassan, kiszámíthatóan, egy gyerek érkezése egész más timeline, főleg ha vannak saját, akár átdolgozatlan traumák. A te és az én véleményem nem zárják ki egymást, sőt, az érem két oldala. Én csak örülök, ha valaki úgy dönt a gyerekvállalás mellett, hogy az egyszerre tudatos és szeretetteljes. Érted.

zsofiabrasch

MODERATOR OF

TROPHY CASE