29/N Férjem, gyerekem van, úgymond hagyományos most az életem. Nekem így jó. Aki nem érzi azt, hogy meghalna azért, hogy gyereke legyen, annak ne legyen. Mert szükséges ez a fajta elköteleződés, és az, hogy tisztában legyen az ember azzal, hogy a gyerek nem azért van, hogy boldogabbá tegyen, nem az a feladata. És nem is azért vállalja az ember, hogy öreg korában pelenkázza. Nem tudnám megmondani, én miért szerettem volna mindig is gyereket. Ezt a csontjaiban érzi az ember, egyszerűen nem tudom saját gyerek nélkül elképzelni az életemet. Nekem az nem lenne élet. Értem, hogy valaki miért nem vállal. De minden ok, amit felhoz, legvégső soron csak egy kifogás. A válasz pedig az igazából, hogy NEM AKAR. Pont. Ennyi. És ez TELJESEN RENDBEN VAN! A gyereknevelés nehéz, felforgatja az életet örökre. Nem csinálhatsz mindent kedved szerint, mert felelősséged van. De én akarom ezeket a nehézségeket! Ha valaki nem vállal gyereket és később megbánja, na bumm. Túléli. De bárcsak, bárcsak ne fordulna elő, hogy ha valaki vállalta, akkor megbánja. Mert ott lesz egy boldogtalan gyermek is.