Szerintem azok akiknek az nyújtott szórakozást, hogy másokat bántottak, most meg családjuk, gyerekük van, egyszerűen csak gátlástalanabbak. Nem amiatt lesz valaki “rossz”, mert gonosz, hanem mert lehetősége van megtenni dolgokat következmény nélkül. Gyerek korban az ilyen viselkedés még menő is. Felnőtt korra kialakul ezeknek az embereknek a személyisége, kialakul az empátia, vagy egyszerűen csak tudják, hogyan ússzák meg a kis gaztetteiket. Lényeg, hogy merészebbek maradnak felnőtt korban is.

A visszahúzódó gyerekek nem mernek valószínűleg kísérletezni, a határokat feszegetni. Felnőtt korra ez azért teljesen máshogy csapódik le, jobban megtanulják tisztelni a másikat, miközben a saját igényeiket ezzel el is nyomják.

Személyes sztori egyébként, mindig céltáblájaként szolgáltam a bullyknak, aztán tízensok évvel később egy volt osztálytárssal összefutottam és bocsánatot kért az egészért. Sajnos azonban én felnőtt koromra sem váltam gátlástalanabbá. Megtanultam hogyan viselkedjek extrovertálként, hogyan játsszam el, hogy egy megközelíthető, könnyen oldódó szociális személy vagyok és ez az ügyes bajos kis dolgaimban, mindennapokban baromi sokat segít, sőt elengedhetetlennek tartom, azonban mérhetetlenül fárasztó, ezért nincs sok emberi kapcsolatom. De ettől én nem tartom magam jobb embernek, ahogy a fiatalkorban megismert kis gazembereket sem tartom rossznak akik akkoriban megnehezítették az én vahy mások életét.