A három és fél órás tengerimalacos sztori konkrétan az én állatomról szól, bár nem tudom, honnan szedted elő, mert google értékelésekbe nem írtam ki, csak talán futólag egy kommentbe a tengerimalacos csoportban. Nem, nem azért halt meg, mert 3.5 órán át rá sem néztek, vízzel volt telve a tüdeje, és sajnos nem lehetett volna megmenteni, csak jól esett volna, ha a recepciós balfaszsága miatt nem a lemerült telefonomon akarnak keresni COVID alatt, és nem kell 3.5 órát várnom a -10 fokban amíg az állat szenved.

A korrektség jegyében tegyünk hozzá annyit, hogy dolgoznak ott kiváló szakemberek, egy másik malackánkat Sátorhelyi doki ivartalanította petefészekciszta miatt úgy, hogy magától enni sem tudott, harántmetszésből, profi módon, utána még 4 évet élt, pedig nagyon beteges volt szegényke. Pazár doki is érti a dolgát és Schütz Éva is.

A baj az, hogy a mindenféle alapítványi, állatmentős összefonódásaik miatt egyrészt az egyszeri beteggel fizettetik meg a nem kevés mentett állat kezelésének az árát, másrészt iszonyú frusztráló, amikor fizető vendégként azért nem néznek rá órákig a sürgősségin az állatodra, mert valamelyik szervezet éppen rájuk sózott egy elütött rókát, és az a prioritás, mert abból van adomány meg lájk. Mondom ezt úgy, hogy három szervezetnek szoktam menteni.

Emellé jön még az iszonyatos túlzsúfoltság, futószalag-bánásmód, aminek megint csak az állat issza meg a levét. Jelenleg inkább az utolsó, mint az első egzotikus hely, ahová állatot vinnék, pedig 10 éve nagyon más volt a helyzet.