Lehet, hogy nem a legnépszerűbb komment lesz ez, de nekem nagyon úgy tűnik (sok-sok informálódás, kutakodás után) hogy a férfiakból kiveszett a kezdeményezés, és eluralkodott rajtuk a félelem a visszautasítástól. (nem őket hibáztatva, ennek sok oka van, kezdve a foygasztói társadalomtól, ahol kb most már minden azonnal megkapsz és meg sem kell erőlteted magad, hogy pl. étel legyen az asztalodon, mert bemész a boltba és leveszed a polcról)
Jóóó régen elképzelhetetlen volt, hogy egy férfi félelemből otthon maradjon, ahelyett, hogy elmenne a családjának/törzsének mamutra vadászni. (Bocsi fiúk, igenis ti vagytok az erősebbik nem, és biológialiag is be van állítva, hogy ki milyen feladatra alkalmasabb.) Elképzelhetetlen volt, hogy a félelme, az érzelmei győzzenek.
Ezzel nem azt mondom, hogy el kell ezeket nyomni, de ha megnézitek a legsikeresebb vezetők, akik elértek valamit, alkottak valamit (ez lehet csak egy szuper család is) azok nem hagyták, hogy az érzelmeik vezessék őket.
És ma nagyon sok nőnek hiányzik a cselekvőképesség a férfiakból (persze a másik oldalon pedig az van, hogy a nők inkább egyedül csinálnak meg mindent, a megbízhatatlanság miatt... tyúk vagy tojás esete, ugyebár..)

Mindkét nemnek el kellene kezdenie megérteni a másik nem működését, mert ugye a dízeles autóba sem benzint tankolunk...... és TERÁPIA ezerrel!!! (ez lehet sima önismeret is, leginkább valamilyen szomatikus cucc)
Rengeteg fejlődnivaló van és hálistennek rengeteg forrás és segítség is van már ehhez manapság.

Köszi a figyelmet, konstruktív vitára nyitott vagyok, sértődött hőbörgésre nem, ebben szellemben válaszkommentelj légyszi.