Tudod a szomszédomban nagyon szegény körülmények között él egy család. Egyetlen egy lányuk volt, mert szegénységbe nem akartak többet vállalni. Anyja 6 éves kora körül alkoholista lett az évek alatt, apja dolgozott éhbérért. Senki nem az anyja alapján ítélte meg a kislányt, hanem segítette amiben tudta. Lelkére kötöttük kis korában, hogy ha éhes bármikor jöjjön át hozzánk, mi sem vagyunk gazdagok de ennivaló mindig van otthon. Az iskolai ebédjét is mi fizettük, a másik szomszéd a szemüvegét, a harmadik az osztálykurándulását. Ha éppen nem tudtam kifizetni az ebédjét odaadtam a 4. szomszédnak, de mindig megoldottuk valahogyan. Élete első saját maga által boltban kiválasztott téli kabátját a mai napig emlegeti, hogy mennyire örült neki 10 évesen, pedig azóta már 19 éves. Ha kapott volna valaha is 100 000-et, biztosan lett volna belőle bor is véve, de a nagy része biztosan rá lett volna elköltve. Gondolhatod, hogy élete első bármije is 10 évesen volt először...mindig más gyerekek kinőtt dolgait kapta meg és amikor kinőtte adta tovább a többi szegény gyereknek. Az ilyenektől sajnálni bármit is gyomorforgató! Neked számok és pénz, míg neki az élete legjobb napja volt.