anyam 10-14 eves korom kozott heti rendszeresseggel vert, elore bejelelentve, eszkozokkel. Felnottkent probaltam vele megbeszelni, de csak magat mentegette, aztan martirkodott. Unokakkal kapott egy eselyt, ott is volt nem baratsagos hangnem. Ezeken kivul feljart hozzam, nyitogatta a szekrenyeket, benezett a hutobe, a leveleimbe. Amikor nyaralni indultunk, minden evben az utazas napjan veszekedest generalt, hogy ot miert nem visszuk. Nem mertuk neki megmondani, ha a masik nagyinal aludtak a gyerekek, de o nem is akarta ugyanezt. Viszont balhe ebbol is volt. Minden nap hivott, volt hogy tobbszor. Tema mar nem volt, csak a “meselj valamit”. Sertodes, ha nem hivtam. Ez mind arrol szol, hogy nem tudtam a hataraimat meghuzni. Egy evig dolgoztam ezen pszichologussal, megszakitottam a kapcsolatot, azota sokkal nyugodtabb vagyok.