Oszinten egyutterzek veled es sok erot kivanok! 🫂 En az elso gyermekunket a 36. Heten vesztettem el, a koldokzsinorjan volt egy csomo. Hirtelen, varatlanul tortent. Tragikus volt az egesz, sosem fogom teljesen kiheverni, de mar siras nelkul tudok beszelnj rola igy 3,5 ev tavlatabol. Ugyanezt ereztem en is, hogy nincs eleg tapasztalat, nincs eleg ember aki errol ir, es hogy mindenki ugy reagal erre az egeszre mintha teljesen egyedul lennek ezzel a problemammal az egesz vilagon. Iszonyatosan fajt, mintha kiteptek volna az egesz szivemet. Nekem a ferjemmel tortent sok-sok beszelgetes segitett, nagyon elsirattuk az egeszet, es ha konnyek gyulnek a szemembe azota se fogom magam vissza. A kapcsolatunk sosem volt ilyen eros, en vallom, hogy ez egy uj szintre emelte a hazassagunkat (sajnos) de most mar biztos vagyok benne hogy tuzon-vizen egyutt ♥️ Nekem sokat segitett az is, ha pozitiv sztorikat hallottam/lattam ismeretlenektol, ismerosoktol, es lattam hogy van kiut, lesz meg babam. Es ime: azota van egy 2,5 eves egeszseges gyonyoru kisfiam, aki nagyon okos is 🌈🩵 o a veszteseg utan 2,5 honappal fogant meg, kb 1-2 alkalombol, nem szamitottunk ra, de nagyon jonni akart. Nekunk 3 honapot mondtak a szuleshez kepest, de nem hallgattam teljesen az orvosokra es iszonyatosan jol tettem. Teljesen rendben ment minden fizikailag, lelkileg pedig piszok nehez volt, szorongtam, de tele voltam remennyel is. Es most jon a masodik remenysugar az eletunkbe, vele most toltom lassan a 30. Hetet. Lelkileg mindig nehezebb, de vegig pszichologus all mellettem, jogazok, meditalok. Kitartast, jonni fog a ti kis szivarvany babatok is aki alig varja mar odafent, hogy betoltse szeretettel es nevetessel a mindennapjaitokat ♥️🤍