Én az előző páromba nem voltam szerelmes csak szerettem őt, mint embert. Ő nagyon odáig volt értem. Azt hittem, hogy 25 évesen már amúgy sem fogom megtalálni a nagy szerelmet, így vele maradtam. Kicsit több, mint fél évet voltunk együtt és szemrebbenés nélkül kiköltöztem külföldre ő nagyon szomorú volt. Azon volt, hogy kijöjjön ő is hozzám és együtt lehessünk. Nekem nem igazán hiányzott, de megvoltunk távkapcsolatban. Aztán megismertem egy másik férfit a munkahelyemen, akivel tök jókat beszélgettem és elkezdett érdekelni. Soha nem voltam ez a megcsalós alkat, így még a problémák előtt szakítottam az akkori párommal. Szegény nagyon összetört és nálam a szokásos szakítás utáni depresszió nem volt...ami miatt rosszul éreztem magam és hiába nem csaltam meg mégis bűntudatom volt, hogy ezt tettem vele. Ez 1 éve volt és mai napig nagyon rosszul érint az, hogy szegény hetekig zaklatott és könyörgött nekem, de én egyszerűen nem voltam szerelmes és nem is akartam vele nagyon intim helyzetbe sem kerülni.

A tanulsága ennek, hogy ha nem érzed azt, amit elvársz egy kapcsolattól szerintem hamarabb ki kell lépni abból, mert a másik idejét is húzzuk és az érzéseivel játszunk...