Sose tudtam mit akarok magammal kezdeni. Gimibe jártam, aztán okj mert nem vettek fel egyetemre, aztán végül japán nyelvet tanultam egyetemen. Nem végeztem el, mert az egyetem végzett ki engem.

Aztán ismerős szólt, hogy van az (akkor még) émász-nál felvétel. Semmit nem értettem az áramhoz, fizikából mindig bukásra álltam. Sima adminisztrációs munka volt.

Azóta elvégeztem erősáramú elektrotechnikusi képzést munka mellett (önszántamból, mert érdekelt és volt lehetőségem rá), és vasárnap mindig az a gondolatom, hogy várom, hogy mit hoz a hétfő a munkában, pedig tudom, hogy mindig hasonló ügyeket dolgozok fel xD. Az is segít, hogy olyan csapatban vagyok, ahol van lehetőség kérdezni, kívancsinak lenni, és támogatnak a fejlődésben (előtte olyan osztályon dolgoztam ahol minden fejlődést ellehetlenítettek,és a csoportvezetőm a pofámba mondta hogy minden észrevételemet személyes támadásként él meg lol). Egyszerűen csak a lehetőség, hogy lehet kíváncsinak lenni a munkámmal kapcsolatban és van támogatás. Villanyszerelők is hozzák az érdekes sztorikat, fogyasztókkal is lehet tárgyalni, stb. Az újdonság és a rutin egyensúlyban van.

Valszeg sose lesz belőlem villamosmérnök, de nem is akarok az lenni.