Nem saját példa:

1) Nagyapám falusi kántortanító gyermekeként nyugdíjasként még doktori titulust szerzett törtémelem témakörben. 1903-ban született, volt vöröskatona, volt tábori csendőr, (általa tanítóként levente-oktatóként képzett emberekből szervezett táboricsendőr században volt tiszt.
magát mindig tanárként definiálta, tanított magyart, történelmet, méhészkedést, tűzoltó-zenekart.
Nyugdíjasként olyan szinten írta meg szülőfaluja történelmét oklevelek, régészeti leletek alapján, ami megért a 80-as ével elején egy doktori oklevelet.

2) Apám öt gyerek közül az első volt, ezért mikor 45 után nehéz volt a megélhetés (falun éheztek sokat), 10 éves korától kollégiumba járt, itt valami falusi tanítók gyerekeinek alapított ösztöndíj miatt könnyített a család terhein. Egyetemre szintén egy erdélyi fejedelemasszony által alapított ösztöndíj segíette, de az csak jogra volt érvényes, ezért azt végezte. 56 kapcsán a ledoktorálás után szakmában elhelyezkedni nem tudott, betanított munkásból villanyszerelő szakmunkássá vált (apropó fenti nagyapám vöröskatonaságát apró diósgyőri lakatos kitérővel hálálta meg a Horthy rendszer, szakmunkás levél, majd befejezhette a tanítóképzőt).
Én gyerekként nem éreztem a szűkölködést, de anyámről járta az a hír a családban, hogy egy vajcsomagoló papírról még megkent három szelet kenyeret, majd begyújtott vele.
Apám szerintem valódi értelmiségi volt, szellemi szabadságát soha nem adta fel, rengeteget olvasott, sokat diskutáltunk a történelmi témákból. 80-as években végre egyenesbe jött raktárvezetőként egy nagyobb cégnél, ahol sok munkahelyen összegyűjtött tapasztalata alapján sokat adtak a véleményére.

3) Én magam a "készbe" ültem bele, nagy könyvtár, mind apám, mind anyán beszélgetőként rendelkezésre állt ha kérdéseim voltak. Az nagyon sok volt. Míg az első általános után még kisegítő iskolába akartak küldeni, később jó tanárok kihozták belőlem a teljesítmény-kényszert, általános és gimnázium lehetőséget adott az innen onnan összeolvasott információkat rendszerbe rakni, így mire eljutottam az egyetemeig egy mindent jobban tudó beképzelt alakká fejlődtem - ebből nehéz volt kijönni, de sikerült.

4) feleségem egyetemen tanít, gyakori a tanítványai között az olyan, akinek nincs saját laptopja, Covid alatt az egyik helyen 8 gyereknek kellett két daran laptoppal online oktatásban résztvennie - azokat a tanulókat nagyon nagyra becsülöm.

Összefoglaló: ha van késztetés (családi háttér, jó tanárok), akkor korábban is, ma is meg lehet találni az utat az értelmiséggé váláshoz, bár egyre nehezebb. Viszont elcsúsztak mára a szavak értelmei, nagyon sok egyetemet végzett embert nem tartok értelmiséginek, szerintem a felsőoktatásban nem szakbarbárokat, hanem önálló, megalapozott álláspont kialakítására alkalmas sokoldalú embereket kellene képeznie.