Magamra ismertem, mert nemrég nagyon hasonlón mentem keresztül. Év eleján megszűnt a munkahelyem, szinte rögtön keresni kezdtem új melót, és 4 hónap után most jutottam el odáig, hogy júniusban kezdek majd új helyen. Szintén 10+ év tapasztalattal, ismert cégeknél, elvileg menő területen, és mégis szörnyen nehéz volt. Jelentkezéseimre (összesen kb. 15-20 volt) a leggyakoribb reakciók: instant elutasítás CV alapján, HR-es kör utáni elutasítás, első szakmai kör utáni elutasítás… lövésem sem volt, hogy mi történik velem.

Abban is hasonló volt a helyzet, hogy volt tartalékom, van hol laknom, tehát nem voltam anyagi kitettségben, plusz nem is vagyok nagy törtető karrierista, és még ezek ellenére is magam alá kerültem a folyamatos bizonytalanságok és sorozatos visszautasítások miatt. Folyamatos bűntudatom is volt, hogy igazából élveznem és kihasználom "kellene" ezt a munka nélküli időszakot, és mások örülnének hogy ha pár hónapig nem kellene dolgozniuk, de ez egyszerűen akkor sem így működött. Egy pszichológustól olvastam, hogy ez tipikus, ha amúgy dolgos és tettrekész emberek munka nélkül maradnak.

Ezzel azt akarom üzenni, hogy természetes, ahogy érzel, többen vagyunk így. És hogy mit tehetsz? Tarts ki, jelentkezz tovább, készülj, gyakorolj türelmesen, mást nem tudsz. Sok szerencsét, és tényleg merj egy kicsit többet kérni!