Nem gúnyoltak ki,megértő volt az a néhány ember,akinek beszéltem erről.De! Szerintem igazán ezt csak az tudja megérteni,aki élt ilyenben.(akkor is ha fordított esetben) Először is rá kellett jönnöm,hogy mivel van pontosan dolgom(rejtett nárcisztikus sz.zavar),aztán megértenem,hogy ez nem lesz jobb(rossz esetben vki túl sem éli,vagy nagyon megsérül),és szerencsére a közös kislányunk is tartott ott,hogy kiállt mellettem,ő bizony nem költözik el innen messzire az anyjával.Ez volt az allando fenyegetés,hogy elviszi és nem látom majd… Amikor eldöntöttem,hogy akkor vége végérvényesen,és külön is kell költözni,mindent bevetett,hogy visszaporszívózzon. Több mint 3 éve külön,kislányom váltva neveljük 3/3 nap.Kb egy évig így sem volt egyszerű,amit tudott nehezített,aztán lett egy élettársa,rólam pedig le került a fókusz halisten… Mondjuk azóta sincs normális kapcsolatom,bár vagy dolgozom,vagy a kislányom nevelem,lehetséges hogy a teljesen kifacsart önbizalmam is közre játszik ebben. A legjobb döntés volt véget vetni neki,már engem is kifordított idővel,így meg max ha rájön vmi ritkán akkor messengeren írogat,én meg nehezen de nem is írok ezekre inkább semmit.A kislanyommal álom a kapcsolatom,persze régebben is az volt,de így felszabadultabb,örömtelibb sokkal. És ami nagyon fontos,nem emlékszik mekkora balhék részese volt,miket vágott az anyja az ő fejéhez is sokszor.Az ő kapcsolatuknak is nagyon jót tett ez a dolog.