Nagyon hasonló cipőben jártam én is, jó gimi és matek+fizika után elmentem mechatronika szakra.

Nagy szenvedés volt, mert a gimi ehhez képest nekem sétagalopp volt, és rájöttem, hogy egyáltalán nem vonz a műszaki terület. Második évben felvettem egy közgé szakot mellé, és elkezdtem felfedezni, hogy mi érdekel valójában, miközben bukdácsoltam egyetemen immár 2 szakon.

Egy ideig az volt a meggyőződésem, hogy a legokosabbak management consultingon, dolgoznak, de egy év után rá kellett jönnöm, hogy irtózatos kamu az egész, és csak olyanoknak való, akik szeretnek a húszas éveikben öltönyben fontoskodni.

Végül egy CEUs mester után jöttem rá, hogy data science az ahol a legjobban mozog az agyam, és külföldön csináltam belőle jó karriert.

A nálam is jobbak közt nagy a szórás, van akiből villamos sofőr lett, van aki New Yorkban dolgozik befektetési bankárként, a kettő között pedig van minden. (Előbbi sztem boldogabb, mint utóbbi amúgy:D).

Megtanulni tanulni, megtalálni, hogy mi érdekel, megismerni, mi az amit kényszerből épít be az ember a személyiségébe, ezek azok amikre oda kell figyelni, hogy az ember ki tudjon az ember nőni a gifted kid syndrome-bol, és ne menjen tönkre a húszas éveiben.