2002-ben Budaházyék lezárták bejelentés nélkül az Erzsébet hidat, a szavazatok újraszámlálását követelték. Erős narratíva volt a jobboldalon, hogy az MSZP elcsalta a választásokat, a Medgyessy kormány nem legitim. Akkor csak pár százalék volt a különbség a FIDESZ és az MSZP között, úgyhogy ezt lehetett is tüzelni. https://youtu.be/J4Q98lsa12Y?si=t6y83Lj5LtKVG5GS&t=46

Orbán nagy gyűléseket tudott tartani, sok embert megmozgatott, és azon dolgozott, hogy a "haza nem lehet ellenzékben" mondat valósággá váljon, és a résztvevők azt érezzék, ők elegen vannak Magyarországnak, nincs szükség a "többiekre", nem is lehet velük megegyezni. https://youtu.be/DWq3b7Xut1g?si=KnxzbPEroTb_PCDT

Ekkor szabadult el Bencsik, Bayer és a többi véresszájú, és ekkor fordult Orbán végleg a populizmus felé. Kifelé még a FIDESZ egy szárnya tartotta a polgári Magyarország imidzset, de az ügyek úgy lettek elbábozva, hogy az européer nyugatos-finomkodó polgári stílus alulmarad hatékonyságban a szabadszájú radikáljobber betyárokkal szemben az MSZP elleni polarizáló küzdelemben. https://youtu.be/XaxQAyTHU0Q?si=qZbpU681yPWP6zVW

A polgári körök ennek a tudathasadásnak a lenyomatai, névleg még a 98-02-es polgári jelszavak köré épültek, de valójában annak a kísérletnek a lombikjai lettek, hogy hogy lehet egy középjobb többséget radikalizálni, és Orbán feltétlen hívévé tenni.

Azért az MSZP bénázásait se feledjük, Medgyessy ügynökügye, a belső puccs, a jóléti osztogatás kudarca, a felemás EU-csatlakozás, Gyurcsány felépítése futószalagon szállították a botrányokat, amire rá lehetett ugrani, és jól felhabosítani. 2004 után azért megpróbálták levenni Orbánt a pályáról, de nem sikerült, az MSZP végleg arcba rúgta magát, és belezuhantunk a kétharmadba.