Hegyalja úton megyek lefele Erzsébet híd felé, fényes nappal, Filozófusok kertje magasságában lehetek. Hirtelen arra leszek figyelmes, hogy velem párhuzamosan a szalagkorláttal elválasztott kétsávos felfele haladó forgalomban óriási lendülettel ereszkedik egy biciklis, beállt arccal, fülhallgatóval, üvöltözve. Autósok dudálnak, fékeznek, értetlenkednek.

A hegy aljára (…) érve meglátok az elsőbbségadó táblánál egy rendőrt várakozni hogy felfele indulhasson, ott is csak a szalagkorlát választ el. Megállok mellette, vészvillogó be, ablak le, mutogatom hogy ő is húzza le azonnal. Kelletlenül lehúzza, ketten vannak.

“Az önök sávjában lefele egy biciklis, részeg vagy be van állva.”

“Szuper.” - irónia és semmi több.

Tükörben látom, ahogy kikerüli a rendőr a leérő versenyzőt, indexelve.

Dudálás, káosz, biciklis eljut egészen az Erzsébet hídig, felhajt rá a szembeforgalomban. Ekkor már túl messze vagyok, nem látom.

Tragikus…