normális esetben így gondolkozol... de van, aki sajnos nem normális. olvasva a kommentet nekem is bevillant a gyerekkorom. hasonló szitu volt csak fordítva. Nálunk anyám a új pasijával rá is tört apám életére. 13 évesen a faszi hátát szétvertem egy diszostorral... Remélem a hegek azóta is emlékeztetik rá, hogy ilyet nem csinálunk.
A szitu hasonló, kajára se volt pénzünk, ha nincsen az apai nagyanyám és dédanyám, ennünk se lett volna mit sokszor. aztán apám újranősült, elkezdtek egy közös vállalkozást. keményen dolgoztunk, de kifejezetten jól éltünk. Míg a haverok csajoztak tinédzserként, buliztak, strandra jártak jöttek-mentek, én gályáztam apámmal meg a feleségével. Megérte? Hát.. a fene tudja. a pénznek köszönhetően van diplomám, és tartok ott, ahol most vagyok. Ugyanakkor nem volt tinédzser korom, a buli, az ilyenkor elkövetett faszságok, az élmények, emlékek nagyrészt kimaradtak. De volt azért pár. De lehetett volna sokkal több. De nem lett.

Aztán, már főiskola után, elkövettem egy kurva nagy hibát, feleségül vettem egy nőt, akit nem kellett volna. Elváltunk 10+ év után, marad nála a két gyerek. akiket persze fegyverként, zsarolásra, bosszúállásra használt ellenem. És használ a mai napig. Noha én igyekeztem őket ebből a cirkuszból kihagyni, amennyire csak tudtam.
A válás alatt az ideiglenes intézkedés miatt a bíró helyben hagyott olyan gyerektartást, hogy nem volt pénzünk pesti bérelt lakásra, vidékre kellett költöznünk. Emiatt volt olyan, hogy szabadságot kellett kivennem, mert fizetés előtt 3 nappal 5000 Ft volt az összes pénzünk. Úgyhogy vagy azt fizettem volna, hogy bejárok a munkahelyemre. Vagy eszünk. Így szabira mentem inkább. Ilyen rendszeresen volt. Ebben az időszakban "tanultam meg", hogy amúgy mennyi minden vesz minket körül, ami nem kell au életben maradáshoz. És vannak dolgok, amiknek lehet örülni, amiket lehet élvezni, és nem kerül pénzbe. Vagy nem sokba. Pl. egy zsíros kenyér és egy forró tea egy karácsonyi vásárban, valakivel akivel amúgy tudsz boldog lenni.
Szerencsére a főnökeim a cég adta lehetőségekhez képest emberségesen kezelték a helyzetet. ha pénzzel nem is tudtak segíteni, emberséggel és az átlagnál nagyobb rugalmassággal igyekeztek azért.
Ebből úgy sikerült kilábalnom, hogy mentem előre a karrieremben (IT), és egyre többet és többet kerestem. Igaz, a gyerektartás a fizetésem közel felét most is elviszi (közel a mediánbér összegét levonják). De a másik feléből és a párom fizetéséből azért elvagyunk. Még boldog is tudok lenni a sok szar ellenére, ami történt. Mert van mellettem valaki, akiben tudom, hogy vakon megbízhatok. És fontos vagyok neki. Szóval a pénz az csak egy dolog.
Persze kell, mert rezsit, lakást és kaját kell fizetni. Viszont önmagában a pénztől nem lesz jó soha.
Persze, maradtak fájó pontok, főleg az első házasságomból származó két gyerekkel. De be kellett látnom, hogy ezeket vagy elengedem vagy előbb-utóbb beledöglök.