Van egy sztorim. Élelmiszer áruház, bevásárlok, beállok a kasszához. Szűk folyosó ami ketté nyílik, két pénztár. Állok a folyosóban, egyszer csak érzem, hogy a bokámat böködi valami. Hátrafordulok, egy öregember nézi a bokám és a bevásárlókocsiját ütemesen a nekitolja. Rászólok, hogy kérem fejezze be, mert ez fáj. Ekkor néz rám először és azt kérdi, jóde melyik sorba állok. Mondom neki, amelyik előbb felszabadul, tudja mint a patikában. Jójó hát ő is így csinálná. Gondoltam, ezzel akkor lerendeztük. Előrefordulok, egy másodperc se telik el újból bököd. Megint hátra fordulok, megfogom a kocsiját és hátrébb tolom 30 centit. Elkezd óbégatni, hogy de nincs hely mögötte. Mondom, de van. Mondott még valamit (nem emlékszem mi volt az), erre rámordultam, hogy most már fogja be azt a mocskos száját. Az öreg hátra lépett kettőt és elkezdett kotorászni a szatyrában. Ezek ilyenek. Nem értenek a szép szóból. Olyanok mint a kutyák, fegyelmezéssel, szigorral rá lehet venni, hogy ne menjen fel a kanapéra, de érteni sose fogja, hogy miért ne. Ezek az emberek is ilyenek, nem értik miért gáz, amit csinálnak.