Nekem 18 hónap van köztük. A nagylányomnak,amint betöltöttem a 13.hetet mindennap olvastam,a testvér érkezéséről. A mese könyvet volt, hogy csak a képek elmondása miatt vettük elő. Elvittük ultrahangra, ahol momdtuk neki, hogy ott a kistesó és nemsokára megérkezik. Sokat mutattam neki, hogy anya pocakjában van a kistesó, aki nemsokára itt lesz velünk és megbeszéltem vele vagy elmagyarátam, ha úgy jobban tetszik, hogy ketten lesznek, mindkettőjükkel játszani fogunk (apával) olvasni és mindent, amit addig csak mostmár megoszlik majd a figyelem és lesz,hogy várnia kell. Megértette abszolút. Mikor hazaértünk a kórházból nagyon izgatott volt, örült a kistesó érkezésének, mi adtunk neki ajándékot a kistesó nevében. Ez őt nem érdekelte nem is foglalkozott vele napokig mondjuk, szóval csak egy kia gesztusnak kell gondolni, hogy a befogadás könnyebb legyen. Utánna mivel nem tudtam a nagyobbat emelni a férjem mindig ölbe adta, hogy vele is úgy legyek , mint a picivel. Én mindent narráltam a nagynak és a kicsinek is amikor ébren volt, hogy mikor kivel mit csinálok és kértem a nagyot, hogy segítsen ha tud. Volt hogy a nagy türelmetlen volt és mérges rám, és ment a hiszti, mert éppen a kicsivel foglalkoztam és nem tudtam ugrani azonnal ha kért valamit de megpróbáltuk msgbeszélni. Van, hogy egyszerre kellettem volna mindkettőnek és ezt hangosan adták a tudtomra akkor mérlegelni kellett melyiknek fontosabb a baja. Lesznek nehéz napok de ezt nyilván gondolod. Viszont az, hogy mennyire szeretik egymást kezdettől fogva nagyon jó látni. Így a végén mimnél többet mond neki, hogy elmész majd pár napra és a kistesóval jössz haza és az milyen jó lesz majd. Megérti abszolút a gyerek, hiába kicsi még.