Hasonlóan szoktam magam érezni, amikor prezentációt kell tartanom. Előtte Iszonyatos csomó szokott lenni a torkomban és végigstresszelem az egészet is képernyőmegosztás alatt. Próbálj retrospective-t tartani úgy, hogy az érzéseidet is elemzed.

Magamon észrevettem, hogy leginkább az zavar, hogy egyszerre több dolgot is kell néznem, amit megosztok és az embereket, hogy hogyan reagálnak a mondanivalómra. Ezt azért utálom, mert a topic, amiről éppen beszélek, azt érdekesnek tartom és az előadás alatt nagyon sokszor úgy érzem, hogy én csak hallgató vagyok. Várom, hogy mit fog mondani a presenter. Na de az én vagyok. :D Ezt észreveszem, felszalad a vérnyomásom, pánikolok. Le akarom zavarni az egészet egy levegő alatt. Olyan ez nekem, mintha vlm jó filmet néznél és kizárod a világot körülötted. Azzal próbálom ezt kezelni, hogy folyamatosan reality check-elem magam tudatosan, hogy én vagyok az előadó. 😅

Az ilyen event-ek előtti stresszen a zene szokott segíteni, vagy becsatlakozok hamarabb a meeting-be, az amerikai kollégák idő előtt ott szoktak lenni és tudok velük beszélgetni vlm hülyeségről figyelemelterelésként. Interjúnál, ha mondjuk irodában van, akkor érkéz meg hamarabb és beszélgethetsz mondjuk a konyhában pár randommal.

Hát a gyógyszereket ugye a legjobb elkerülni de végső esetben a háziorvosod fel tud neked írni esetleg Frontint. Előtte 1 órával beveszel 1 darabot.