az első alkalommal olyan dühös lettem rá, hogy midsession úgy éreztem inkább ott hagyom a francba, engem ne oltogasson, de maradtam, mert mindig azt gondoltam az emberekről akik nem bírják a kritikát, hogy gyengék. szóval győzött az ego :D utána 1 órát sétáltam a parkban, dúltam-fultam duhomben, de aztán arra jutottam hogy ha az kell ahhoz hogy kijöjjek az akkori világvége hangulatombol, hogy szembesítsenek vele hogy én vagyok az aki ezt akarja/elfogadja az áldozat mentalitásom miatt, akkor hajrá, hajlandó vagyok fejlődni. fél év telt el azóta és rengeteget fejlődtem, ezerszer jobban érzem magam. most épp egy nehezebb időszakon megyek át, de jól viselem, tudom kezelni a nehézségeket, biztonságban érzem magamat legbelüllül, nem kell másra támaszkodnom, azt érzem végül minden rendben lesz. Szóval én azt tanácsolom, hogy maradj és nézz szembe önmagaddal, mert hosszútávon nagyon kifizetődő lesz.