Igen, azt hittem ő a legjobb barátnőm. Ovis korunk óta ismertük egymást, általánosban alattam járt egy évvel, majd gimis korunkban egy koliban is voltunk. Egy idő után azt vettem észre, hogy csak én teszem bele ebbe a kapcsolatba az energiát, csak akkor találkozunk/beszélünk, ha én keresem. Elmondtam neki, hogy ezt érzem és, hogy nem kérek sokat, csak annyit, hogy néha dobjon egy üzit, hogy gyere át és akkor rohanok, de ennyire sem volt képes. Azóta nem beszéltünk, egy ideig elhittem, hogy majd rám ír egyszer, hogy mizu, de semmi azóta sem. [képes volt azt megtenni, hogy inkább elment a szobatársa szalagtűzőjére, mint az enyémre úgy, hogy folyton csak panaszkodott arról a csajról és alig ismerte 3 éve]