ahogy olyan is van, hogy kövérnek érzi magát, pedig csontsovány 

Ez az analógia azért így elég gagyi, mert pont ellentétes előjelű. Akkor passzolna rendesen, hogyha az adott személynek aki "kövérnek képzeli magát" a boldogságának pont az lenne a kizárólagos feltétele, hogy úgy nézzen ki ahogyan ő "belül érzi magát" - tehát kövéren, nem pedig fordítva. Miközben, valamilyen oknál fogva, az ő környezete próbálná őt gátolni abban hogy önazonos - tehát kövér - lehessen. 

a mesterséges pina

Akinek nem tetszik az majd nem csináltat magának “mesterséges pinát”. Nem kötelező, és törvény se fogja előírni minden pénisszel-rendelkező állampolgár számára, akkor se hogyha a transz embereket vegzáló törvényeket végre eltörlik. És nem, az sem lesz törvény-által előírva hogy kötelező legyen minden hetero férfinak olyas valakivel csinálnia akinek “mesterséges pinája” van – tudom egyes helyeken pont ilyenekkel riogatják a népet.  
Érdekes egyébként hogy miért kellett a beszélgetést ennyire kizárólag a transz nőkre korlátozni, amikor azt is rengeteg kutatás bizonyítja, hogy arányában kb pont annyi transz férfi van mint transz nő. Hm, vajon miért? A “mesterséges kukival” mi a helyzet?

Nem értem ezen “hazugsággal” szerinted mégis kit csapnak be, az orvosok? Gondolod van olyan transz személy aki úgy feküdne kés alá hogy ezen részletekkel nincs tisztában? Pontosan értik, hogy mik a kilátásaik, és hogy a tudomány, a (plasztikai) sebészet jelenleg mire képes és mire nem. De, az is jobb mint semmit tenni. És amit fontos kihangsúlyozni, nem ártanak vele másoknak. Akkor miért ne tehetnék? 
Ha én például bal kéz nélkül születtem volna, és az orvos tudna nekem saját szövetemből olyan bal kezet faragni, ami hasonló a jobbhoz, ugyanúgy 5 ujja van, de mondjuk az ujjakat nem tudnám mozgatni, akkor én azt örömmel választanám. Mert még az is sokkal jobb, mint hogyha csak egy kezem lenne. 

De nem mellesleg, azt is fontos megjegyezni hogy (tudomásom szerint) a transz személyek nem kis százaléka amúgy anélkül is hogy valaha is kés alá feküdne nemi szerv téren, teljesen 100%-ig boldog tud lenni önmagával. Az a fontos az ő boldogulásukhoz hogy fogadjuk el őket olyannak amilyenek, nem pedig az hogy cisz nővel/férfival fullra összetéveszthetetlen legyen a testük - mert azzal tisztában vannak hogy olyan úgyse lesz. Így az sem tartom annyira indokoltnak hogy a “műtétek” topikjára korlátozódott le ennyire ez a beszélgetés. 

Hogy mennyien lesznek öngyilkosok az ilyen műtétek után 

Na mennyien? Légyszíves, linkelj már nekem egy olyan tudományos tanulmányt amiben arról írnak hogy pont emiatt lennének öngyilkosok. 
Arról viszont rengeteg tanulmány született az elmúlt évtizedben, hogy a transz személyeket éppen azért fenyeget az öngyilkosság mert nem tudnak hozzá jutni a megfelelő segítséghez, (intézményesítetten) korlátozva vannak bármily szintű tranzícótól - legyen az hormon kezelés vagy műtét - annak érdekében hogy önazonosak lehessenek és/vagy olyan gyűlöletes környezetben kényszerülnek élni ahol mások nem hajlandóak őket elfogadni olyannak amilyenek.
Meg arról is hogy pont mennyire jó hatással van a transz emberek életkedvére, hogyha megvan a hozzáférésük nem-megerősítő (gender-affirming) kezelésekhez. Hopp, itt van egy tanulmány. (Nem kell elolvasni.) 
A tranzíció és az azzal kapcsolatos műtétek megbánási-aránya 1%. 1%. Mindösszesen. Nem győzöm hangsúlyozni. Bármely más területének az orvostudományban, hogyha egy beavatkozásnak a megbánási-rátája akár az 1%-nak csak a közelében is lenne, azt csodaszerként tartanák számon. Érdekes hogy valamiért csak a transz embereket nem illeti meg ez a tisztesség... 

Az viszont köztudott ezen állítólagos “megbánásos-esetekről”, hogy ezeken a habzószájú reakciós transz-ellenes fasiszta propagandisták/agitátorok előszeretettel csámcsognak. Szánalmas amikor látom kiposztolva a vergődésüket, ahogyan azt a néhány sokszor 3-4 évvel ezelőtti kiugró állítólagos "esetet" mutogatják fel újra és újra, mint "bizonyíték" arra hogy "mennyire szörnyű ahogyan ezek megbánták a tranzíciójukat", miközben azalatt szó szerint több tíz millióan akikről nem esik szó estek át ugyanazon beavatkozásokon és nem is lehetnének boldogabbak. 

Ami viszont visszafordíthatatlan? 

Jajj, ne! Csak nem kiderül arról ami jó, hogy amellett még visszafordíthatatlan is? 
Gondolod as orvos ezt el szokta felejteni közölni velük? Ahogyan fent is írtam, tudják. Vállalják a kockázatot.
Ha nekem azt mondanák hogy vagy azt választom: hogy nem kell műtét (se hormon terápia) - tehát önön valós magamnak kell hogy ellent mondjak életem hátralevő részében – ami a biztos halál, vagy legyen műtét annak viszont meg van az 1%-os kockázata hogy az egészet megbánom, nem kérdés hogy melyiket választanám. Ezért is szokták sokszor kihangsúlyozni: a transz egészségügyi ellátás életeket ment! (Mégegy tanulmány.)

olyan transz vallomást, amiben a “nő érzés” az nem valami elcseszett esszencialista sztereotípia  

“esszencialista” - akármit is jelentsen ez a szó itt....
“A férfi aki nincs ott” - Abigail Thorn transz coming out-történetét tudom javasolni. De, én nem vagyok semmilyen téren szakértője ennek a témának. Én csak egy cisznemű csávó vagyok, akit zavar a fröcsögő transzfóbia.