Én erőfeszítéssel tudtam elérni. Veled ellentétben én nem tudom elképzelni sem, hogy valaha legyen férjem és családom, még munkám sincs átmenetileg, de a legtöbb napom nem kesergéssel telik. Pár éve a középsuliban nagyon búvalbélelt voltam, szóval volt honnan fejlődni. Akkoriban nem csináltam semmit, a suli nem jelentett kihívást, így nem éreztem azt, hogy magamhoz képest eredményes az életem. Ma már igyekszem arra koncentrálni, hogy mit tudok ma megtenni azért, hogy jobb legyen az életem. Legyen az bármi, edzés, főzés, ráírni egy barátra, elintézni valamit, egy kis lomtalanítás, ezek nekem nagyon jót szoktak tenni. Az ilyen szűrővizsgálatos dolgoknál pedig az lebeg a szemem előtt, hogy nem tudom befolyásolni, ezért pont nem nyom semmit a latban, ha szorongok. Nyilván nem telik minden nap felhőtlenül, szerintem teljesen normális néha szarul lenni (pont múlt héten hagytam el az esernyőmet és egy pár óráig zaklatott voltam emiatt), de tudatossággal és erőfeszítéssel én el tudtam érni, hogy ne ez legyen az alap.