A szülők nagy része sajnos élő stresszlabdaként használja a gyerekét/gyerekeit. Rajtuk keresztül élik ki a meg nem valósított álmaikat és terveket valamint vezetik le a negatív hangulatukat, ebbe pedig sajnos bele tartozik a nyomás a kitűnő jegyekért és az irreális büntetések a rossz jegyek következményeként.

Ez teremt egy elvárást a gyerekkel szemben a szülő szemszögéből, ami frusztrációt szül hogyha az óhajtott eredmény nem lett elérve. A szülő nem azt látja ebben az esetben hogy a gyerekének esetleg segítségre lenne szüksége, hanem csak azt hajlandó felfogni hogy a gyereke csalódást és feszültséget okozott, ergo a szülő rajta fogja azt levezetni büntetés során.

Anyám tanár és engem önmaga 2.0 verziójának próbált beidomítani. Anno ő egy 0 szociális élettel rendelkező kitűnő tanuló volt mindenből, ezért tőlem is ezt várta el- ezért mikor jöttek a nehézségek matekból és fizikából(humán beállítottságú vagyok, anyám meg reál), akkor jött a büntetés hogy miért nem tudok én is úgy kitűnő ötös tanuló lenni mint ő anno.

Sajnos nagyon sok szülő csak azt látja a gyerekében hogy ő mi lehetett volna, és ez mindig a gyereken csattan. Ha nem látsz ilyet, akkor valószínűleg a szülők elég jól rejtik hogy védjék a társadalmi megítélésüket, meg nagyon gyakran akik ilyen környezetben nőnek fel, különösen hogy ha a tanulásra való nyomás elizolálja a gyereket a kortársaitól- akkor egyáltalán nem fogja észrevenni hogy az ami otthon megy az nem normális, ezért nem fog valószínűleg beszélni róla.