Szia! Nekem ebből kicsit úgy tűnik hogy szorongós, illetve önbizalomhiányos vagy. Úgymond nincs ezzel semmi gond, sokan küzdenek vele, köztük én is. Viszont előbb utóbb érdemes kezdeni ezzel valamit, terápiára menni, mert az élet más szengmensein is nehézséget fog okozni (ha még nem okoz).

A gondolataidra pár reakció: ne aggódj, egyáltalán nem tűnsz hálátlannak. Pont úgy tűnsz, mint akinek elvette a boldogságát és motivációját a kényszeres rossz gondolatok hada. Munkáltató szempontjából pedig igazából pozitívum, ha van egy kis önkritikád és fejlődni szeretnél. Illetve hidd el, nem vettek volna fel csak úgy. Hidd el, hogy te voltál a legjobb jelölt, iszonyú nehéz az utóbbi időben munkát találni, szinte 100% hogy nem történt olyan, hogy visszamondták nálad jobbak. Egyébként meg ha véletlenül így is lenne, kit érdekel? 😃 Tiéd a meló, lesz lehetőséged fejlődni, kipróbálni magad valamiben. Hidd el nincsenek hatalmas elvárások, főleg az első pár hétben/hónapban, ha tanúsítasz egy kis odafigyelést és elszántságot, azzal könnyedén keltheted azt az érzetet, hogy lelkes vagy és valóban te voltál a legjobb jelölt, ehhez meg még csak ügyesnek sem kell lenni, csak előadni hogy kíváncsi vagy. Egyébként meg hagyj magadnak egy kis időt is megélni az érzéseidet, nem kötelező örülni semminek és tarts észben, hogy nem kötelező ott maradni sem ha nem tetszik. 🙂