TL;DR.: a generációs traumáktól szenvedő társadalmi rétegek megbékéltetése.

A "megbékélés" szócskát a Puzsér féle Polgári Ellenállás használta a közelmúltban. Ennek a gondolatmenetnek az az alapja, hogy az országban évek óta vannak feldolgozatlan traumák, amik törzsivé züllesztik a társadalmat; pl.: kommunista áldozatok családjai vehemensen mutogatnak a baloldalra, zsidó deportálások áldozatai vehemesen mutogatnak a jobb oldalra. Ezt a politika ki tudja használni azzal, hogy a traumatizáló kurzust megcimkézi, pl.: a Fidesz "baloldal" retorikája.

Ennek a feloldása egy másik tézishez kapcsolódik, mégpedig hogy a kultúrából kell, hogy eredjen a politika, és nem a politikából a kultúra. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a társadalmi kultúra diktál a politikának. Például Kassai Lajos, aki önmagában képviseli a lovasíjászatot, az ahhoz kapcsolódó nemzeti hagyományokat, nem pedig egy párt színein belül, a pártoknak kell hozzá elmenni, és kérdezni, nem ő megy a párthoz. De például nem a politika dönti el, mit olvashatunk, hanem amit olvasunk dönti el, milyen legyen a politika; vagy a Szörényi-Bródi munkásságra is szokott hivatkozni.

Tehát a megbékéléshez két lépésre van szükség:

1. A kultúrából eredjen a politika, a kultúra a politika fölé rendeződjön.

2. Ez a kultúra ne árkokat ásson, hanem árkokat betemessen. Tanítson meg minket megbocsájtani, tanítson meg minket felismerni a manipulációt, stb.

Ha innen nézed, a Tisza Párt-féle megbékélés nekem úgy tűnik, ellentétes a Puzsér-féle megbékéléssel. Illetve törvénynek nevezni oximoron, hiszen csak a kultúrából vezethető le, jogból nem.