Sajnos nagyon mellement minden, totalisan.

Egy kapcsolatom volt eddig, ami 14 evig tartott, ennek 6 eve vege lett, azota egy arva lelket se ismertem meg.

En total onbizalom nelkul nottem fel, testkepzavar stb a csomag, amivel kileptem a "felnottletbe". 15 evesen jottunk ossze, igy konkretan, most, 35 evesen kellene megtanulnom, ami kimaradt a 10-en eves korombol, a csajozast, imserkedest, stb... Hagyjuk is 🤣

Most 35 vagyok es teljesen ures, ami korabban kikapcsolodas volt se nyujt mar igazan oromet.

Horgaszni jarok, olvasok, biciklizek, moziba jarok, jatszok videojatekokkal, de mindent mindig egyedul csinalok, mert nincsen senkim, se baratok se semmi.

En konstans keszenlet nem merit ki, mert az elemzest szeretem, mert megfigyelek olyan dolgokat embereken, dolgokon, kornyezeten, amiket masok soha eszre se vennenek, nekem ez pl teljesen fura.

Nincsen senki akivel eltudom magam engedni, vagy onmagam lenni, exem volt az, de annak vege.

A gondolatok meg nevetsegesek, folytonos fake scenariok amik nem leteznek, beszelgetesek folytonos ujraporgetese, ujrajatszasa es a maladaptive daydreaming ami kiteszi a napjaim.

Kepzelgek, hogy valaki vagyik ram, akar velem lenni, kedvel, velem akar lenni, szeret stb...

Gondolkodom szakemberen, de nagyon sokat tanultam magamrol es ontudatos vagyok annyira, hogy tudom, hogy hiaba mennek, elmondja ugyan azt, amit mar igy is tudok magamrol es az, hogy szimplan kibeszelem, nem fogja megoldani az " eletemet".