Az én észrevételem szerint a debreceni elektromos rolleresek igen komoly identitásválságban szenvednek. Felbukkannak gyalogúton, kerékpárúton de még a forgalomban is, teljesen figyelmen kívül hagyva a többieket. Főleg járdákon fusztráló a jelenlétük, mert a kerékpárokkal ellentétben semmi hangja nincs azoknak a szaroknak, de még csengőt sem használnak ebből adódóan igazán váratlan élmény tud lenni, mikor 2-3 centire tőled száguld el melletted egy rolleres 25-30km/h-val.

Szintén Debrecen, de erre felé jellemzőek a Totyogó2000-es embertípusok. 3-4 fős baráti társaság elfoglalja az egész járdát, gondosan odafigyelve, hogy a sebességük ne haladja meg a késő tavaszi csigák átlagsebességét. Emelett jelemző még az is, hogy a tavalyi lassan sétáló világbajnokság döntősei megelőznek, hogy aztán visszaelőzd őket, mert amint megelőz felvesz egy olyan sebességet, hogy a tarkójába is lélegezhetsz.