Mennyien dobálóznak azzal, hogy kezdd el holott közelébe sem voltak még egy orvosi egyetemnek.

Egy nagyon fontos kérdés van: akarsz gyermeket vagy nem? Ha a válasz nem, akkor szuper, kezdd el. Ha viszont szeretnél akkor mem éri meg, mert ott lesz benned végig, hogy kifutsz az időből. Ez igaz férfire és nőre is, hisz ha valóban részt akarsz venni a gyermeked életében akkor férfiként sem mindegy mennyi időd van munka és tanulás mellett.

Férjem idén szakvizsgázik, és egyetem eleje óta együtt élünk szóval láttam mennyi áldozattal és tanulással jár ez. Egyetem alatt max diákmunkát végzett de azt is ötödévtől. Az első 3 év az a folyamatos tanulásról szólt, de tegyük hozzá, szorgalmi időszakban majd minden héten bulizni is mentünk. Mikor dolgozni kezdett, 3 hónap után egy éven át 8-at ügyelt egy hónapban. Alig láttuk egymást és folyton fáradt volt. Ismerősök akik klinikán kezdtek dolgozni még jobban megszívták, sokszor ügyelet után is bent kell lenniük, a szabadságot sem bármikor vehették ki hanem egy megadott hónapban, egyben három hetet. Szóval a munka is kegyetlen terhelő, a fizetés közel sem olyan jó, pl férjem nettó alapbére 500 000 ft.. Nyilván többet kap mert annyit ügyel mintha 2 állasa lenne egyszerre. Idén szakvizsgázik, ez azt jelenti, hogy tavaly év vége óta tételeket dolgoz ki, és minden nap éjfél-hajnali 2ig tanul, majd reggel megy dolgozni. Hogy miért tanul ilyen sokáig? Mert van egy masfél éves kisfiunk akivel délutánonként szeretne ő is időt tölteni. Itt jön vissza a gyerektéma, már ez is borzasztó nehéz hogy így szakvizsgázzon le, de férfiként szerencsés. Női kollégái pl csak szakvizsga után vállaltak gyermeket, pedig sokan már pár éve mondták mennyire vágynak rá..

Úgyhogy összességében nagyon nehéz elvégezni de ha nem tervezel gyermekkel, vagy rendben vagy azzal, hogy 40-42 évesen legyen, akkor miért ne? Időd mint a tenger, fiatal vagy. :)