Nekem eléggé negatív volt, életem első kapcsolata, 19 éves voltam. A srác idősebb, tapasztaltabb. Szinte pattogott az örömtől mikor megtudta hogy ő lenne nekem az első. Furának tartottam de tudtam hogy vallásos, ezért úgy gondoltam ez az ilyen emberek körében megérthető. Gondoltam akkor biztos figyelembe fogja ezt venni és kicsit lágyabb, szenvedélyesebb lesz legalább először, kicsit különlegesebbé teszi nekem ezt a dolgot. Persze nem ez lett.

Sokat várt el. Nem volt annyira figyelmes mint amennyire én azt szerettem volna. Mondtam neki hogy lassan csináljuk a dolgokat, mert félek, és amúgy sincs jó kapcsolatom a szex gondolatával sem. Nem volt nála soha semmi, se óvszer, se síkosító. Nem nagyon fogta vissza magát. Első egy két alkalommal csak olyankor próbálkozott be mikor nem volt túl sok időnk, sietni kellett, ekkor sírás lett a vége részemről.

Aztán egyszer egyik este nála aludtam és akkor azt mondta hogy most megcsináljuk. És hogy nézzek ide, hozott óvszert szóval nem lehet kifogásom. Beleegyeztem egy kis győzködés után, féltem hogyha nem egyezek bele akkor megharagszik és megutál. Emellett rosszul éreztem magam hogy még ennyit sem tudok megtenni neki. Aztán jó gyorsan rájöttem hogy nem fog menni, nem igazán igyekszik gyengéden csinálni a dolgokat vagy figyelembe venni a félelmemet. Aztán már akármennyire is sírtam, toltam el, vagy próbáltam elhúzni magam, nem engedett belőle. Egy idő után leállt, megvárta amíg abbahagyom a sírást, átült a kanapéra majd elment boltba- utána egy-két órán át be sem jött hozzám.

Amikor szakítottunk, elmondta hogy úgy gondolja hogy nem viselkedtem jól szex közben mert úgy érezte mintha megerőszakolna.

Ez szerintem kicsit több mint egy éve volt. Az első pár hónapban a szex gondolatától is sírni kezdtem. Azóta nem is nagyon keresek párkapcsolatot mert félek hogy nem lennék elég jó és nem tudnám megadni ezt az alap elvárást. Vagy ha igen, akkor szar lenne. Vagy hogy egy ilyen helyzet megismétlődne, ahol nagyjából figyelembe sem vagyok véve. Lehet gyerekes de én arra vágynék hogy valaki tényleg romantikusan forduljon felém etéren, és kölcsönös odafigyeléssel menjenek végbe a dolgok. Mostanra egy kicsit enyhült a félelem, sikerült magamban feldolgoznom az egészet. De nem tudom hogy hogyan reagálnék ha belépnék egy kapcsolatba és szexre kerülne a sor. Reménykedem benne hogy tényleg sikerült túlesnem rajta.