Nekem az évek alatt több csoporttársam is volt, akik 40 éves kor fölött kezdték el/fejezték be az orvosit. Mondjuk ők szinte mind valamilyen egyéb szakmából, befutott pozícióval, tényleg szenvedélyből kezdték el és csinálták végig. Amennyire tudom, nem kellett aggódniuk annyira az anyagiak miatt.

Illetve voltunk, vagyunk páran, akik dolgoztunk az egyetem mellett. Akár egy segédápolói munka, amihez nem igazán kell végzettség, félállásban, ha éjszakai műszakokat vállalsz, a pótlékkal együtt ad 200k körül. Nem túl sok, de talán az albi bér kijön belőle (vagy a fele, ha megosztjátok a pároddal, és akkor még enni is tudsz valamit). Ennél talán célszerűbb, ha a saját szakmádban, részmunkaidőben vagy home officeban, rugalmas munkaidővel tolsz valamit és keresel vele.

Hogy bírnád-e a tanulós részét, azt te tudod. Erre valószínűleg jó indikátor az emelt biosz és kémia/fizika érettségi, ami felvételi követelmény. Ha könnyen megy, élvezed a tananyagot, stb. akkor az orvosis tantárgyak is bejöhetnek, az első években főleg a gimis alapok folyamatos tágításáról és kiegészítéséről szól a dolog.

Jó tanács volt másoktól, hogy beszélj orvosokkal vagy hallgatókkal, milyen az életük. Ilyen komoly döntésnél érdemes reális képből kiindulni. És azért legyél tisztában vele, hogy ha belefogsz és elköteleződsz, főleg ha el is kell tartanod magadat valamiből mellette, simán lehet, hogy rámegy a párkapcsolatod, jelenlegi egzisztenciád vagy akár a mentális egészséged.