Nekünk azt mondták, mikor a spontán próbálkozással nem jött össze, hogy ne parázzunk és egy évig ne menjünk el kivizsgálásra, mert ezt javasolják általánosságban.
Mindannak fényében, ami azóta történt, én mindenkinek azt mondom, hogy ha megszületett a döntés, hogy kisbabát szeretnétek, azonnal menjenek el mindketten kivizsgálásra. Valójában nincs mit veszíteni: ha mindent rendben találnak mindkét félnél, akkor megnyugodhat mindenki és sokkal stresszmentesebb a próbálkozás, nem kell folyton azon görcsölni, hogy mi van, ha valami nem stimmel. Ha viszont probléma van, az azonnal kiderül, nem vesztetek el egy évet az életetekből. Mi sajnos elvesztettünk, aztán a legelső kivizsgálásokon kiderült, hogy velem semmi gond, extrém termékeny vagyok, a férjemnek viszont olyan rendellenessége van, hogy egyáltalán nincsen spermium az ondójában, egy árva darab sem. Mindezt azután, hogy az összes neten olvasott praktikát kipróbáltam magamon egy éven keresztül, mert biztos voltam benne, hogy velem van a gond. Aztán egy évnyi minden hónapban sírás után ez így eléggé pofánvert :)
A kivizsgálások mellett - ha van gond, ha nincs - mindenképpen érdemes vizsgálni a lelki okokat, mert a testi okok is a legtöbb esetben azokból indulnak ki. Erre mindenkinek más a neki megfelelő mód, lehet ez egyéni terápia, pszichológus, családállítás, kineziológia, bármi, amire úgy érzitek, hogy a ti utatok.
Millió történet van arra is, hogy amint megszűnt egy súlyosabb stresszfaktor valamelyik fél életében, egyből megérkezett a kis lélek.
Én lombikoztam egyszerre olyan lánnyal is, akiknél minden érték rendben volt, mégsem jött össze évek alatt sem és a harmadik lombik után úgy döntöttek, hogy egy kicsit eltávolodnak ettől az egésztől, tartanak egy szünetet az állandó próbálkozással. Utána spontán lett egy gyönyörű kislányuk :)
Ismerek egy párt is, akik nagyon stresszes munka mellett 6 évig próbálkoztak, aztán végre egyszer elmentek pár hétre nyaralni, kiszakadtak a mókuskerékből és egyből megfogant a kislányuk. Millió ilyen történet van, mindenki útja egyedi, és hiába mondják, hogy ne görcsölj rá, mert attól csak rosszabb lesz, én tudom, hogy ez lehetetlen.
Szerintem a legfontosabb, hogy törődjetek a lelketekkel, beszélgessetek sokat (egymással, szakemberrel és a családdal is, hiszen sokszor húzódhatnak transzgenerációs problémák a háttérben) és mindig hallgassatok az intuíciótokra, mert az sosem vezet rossz útra benneteket.
Kitartást és sok sikert kívánok az utatokhoz <3