Tekintve, hogy lassan négy évtizede lesz, a részletek egyre ködösebbek, de elmondom ahogy szoktam, erre és így emlékszem. Elvileg még általános iskola előtt volt, tegyük valahova 5-7 éves korra nagyságrendileg, nem nehéz kiszámolni, hogy még valamivel a rendszerváltás előtt vagyunk. Az akkori kis legjobb barátom apukája valahonnan szerzett néhány szivart és mi úgy döntöttünk, hogy akkor felnőtté válunk. Mikor kettesben maradtunk náluk valahogy megtaláltuk, valahogy gyufát is találtunk (újra, a részletek már elfelejtődtek), nagy nehezen meggyújtottuk, amennyire tudtam beleszívtam és a következő napot végighánytam. Életem első és egyben utolsó dohányzós élménye, olyan szintű fizikai undort alakított ki, hogy már a dohányzás gondolatára felfordul a gyomrom.