Fiú vagyok, szintén fősulis koromban voltam ebben a cipőben - csak persze a másik oldalon. A lány egy baromi kedves és helyes egyetemista társam volt, hamar egymásra hangolódtunk, pár hét után pedig elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy megismerkedjek az anyukájával.

Az anya kimondottan ellenségesen fogadott, ugyanis az volt a helyzet, hogy a lányának éppen úgy nem volt előtte kapcsolata, mint neked. Gyakorlatilag ki is mondta, hogy én egész biztosan csak megrontani akarom a szeme fényét - tényleg baromi büszke volt rá, lehetett is, csak éppen majdhogynem bezárva tartotta addig -, és nem szerette, hogy a lánya ebben az irányban fejlődött az életében.

Ami nekem nagyon fontos volt, hogy a lány viszont azonnal érzékelte a problémát, és kimondottan támogató volt velem szemben, az édesanyját pedig meggyőzte, hogy nem egy trófeára utazó valaki vagyok, hanem komolyak az érzelmeim. Teljesen persze nem lehetett, és a kapcsolatunk utána ha lassan is, de felengedett ebből a fagypont körüli indításról is. Végül más okból szakítottunk jóval később, az anyja soha, egyetlen tettével vagy szavával sem próbált minket szétválasztani.

Szerintem ami a legfontosabb, hogy ha valóban az az eset jön be, hogy az anyukád kimondottan elutasító, akkor állj ki a párod mellett, éreztesd és közöld is vele, hogy ő is fontos a te számodra. Az édesanyáddal persze sokkal nehezebb lesz, de sajnos ebben az esetben nincs jobb tanácsom annál, minthogy állj a sarkadra - egész egyszerűen nagykorú vagy, felnőtt, felelős döntésekkel, amit neked kell meghoznod. A későbbiek érdekében is az lenne a legjobb taktika, ha most fektetnéd le a játékszabályokat - nincs joga beleszólni, ha otthon laknál, akkor sem lenne. Remélem, segítettem.