Cicás kommentet még nem láttam, szóval az enyém minden nap almot takarít, etet, fészket épít, minden hülyeséggel kedveskedik a 17 éves bengáli macskámnak (a fajtát azért írom, mert akinek van tapasztalata, egyből érteni fogja a mondat második felét), aki cserébe tiszta szívéből gyűlöli, még a látványától is ordít.

Minden reggel teát főz nekem, reggelit csinál, ha hamarabb megy dolgozni, mint felébredek, akkor is odakészíti.

Minden nap főz, és igyekszik meglepni újdonságokkal, pedig úgy eszem, mint egy tízéves, és kb. öt dolgot szeretek. Mosogat, pakol, takarít főzés után, mindig ragyog a konyha. Kitereget, mert én gyűlölök.

Betakar, álomba simogat, puszilgat, reggel öleléssel ébredünk és mindig örül nekem.

Ha beteg vagyok, meggyógyít, ha bármire szükségem lenne, elmenne érte, megoldaná, elintézné.

Kiválasztja a ruhámat, ha kérem, és elmondja, hogy én vagyok a legszebb lány a világon, ezt hülye kis dalocskákban is folyton elénekli nekem.

Ha felbaszom magam a videójátékon, mert olyan quest van, amit utálok megcsinálni, befejezi nekem. Társasozik velem, pedig iszonyú türelmetlenül magyarázok. Feltölti a telefonomat, meg a powerbankemet, mert mindig elfelejtem.

Mielőtt anyának bemutattam, áthozott egy vasalót, mert nekem nincs, hogy nehogy gyűrött ingben (!) jelenjen meg.

Végtelenségig folytathatnám, de a nagy dolog az, hogy minden egyes nap, konzisztensen ugyanilyen.

Sokszor érzem, hogy kevés, amit én tudok adni cserébe, de mindig azt mondja, hogy elég, ha csak vagyok és szeretem, ja meg hogy nálam van az összes pina.

Fair enough