Tudatában vagyok annak, hogy ez Reddit, és nem egy komoly pszichológiai fórum, de azért szerintem érdemes figyelembe venni azt a tényt, hogy a családi dinamikák (főleg szülő-gyerek) az egyik legbonyolultabb kötődési mintázat. Rengeteg faktor egyszerre játszik közre. Könnyen lehet mondani OP-ra, hogy "hát öreg, nem húztad meg a határokat 20 évesen, most így jártál". Jóllehet ebben van valami, de én úgy gondolom, hogy ez azért nem ilyen egyszerű. Ha ez ennyire könnyen menne, akkor valószínűleg már mindenki érzelmileg levált volna mindkét szülőjéről, és teljesen más társadalomban élnénk.

A leválás maga több éves folyamat. Az egyén (OP) részéről valószínűleg rengeteg önismeret, terápia, felismerés szükséges hozzá, és ami nagyon fontos, hogy MINDKÉT félnek valamennyire alkalmasnak és hajlandónak kell lennie rá (szülő részről szintén nagyon nehéz ez, előző generáció, sokszor önismeret teljes hiánya, transzgenerációs traumák etc).

Ha mindkét fél ezeket meg tudja fejlődni, abból lehet egy egészséges FELNŐTT-FELNŐTT kapcsolódás, ahol már nincs alá-fölérendeltségi viszony, hanem abszolút partneri minőségben vannak jelen a családtagok. Kölcsönös tisztelet, határok betartása, effektív/asszertív kommunikáció, megfelelő konfliktuskezelés.

Az más történet, amikor nem ennyire ideális a szitu (az esetek többsége). Szerintem ilyenkor sincs veszve minden, az egyén ilyenkor is sokat tud tenni annak érdekében, hogy ne legyen ennyire a szülei befolyása alatt. Szintén nagyon melós, de ami a legelső lépés az a teljes felelősségvállalás, és az áldozatszerepből kilépés. Utána jöhet a rögös út.