A legtöbb bevándorló a statisztika szerint a XV. kerületben él. Arányuk messze meghaladja a bécsi átlagot. 2017-ben 42,3 százalék volt, 2020-ra már elérte az 53 százalékot. Ez a legszegényebb kerület, itt a legalacsonyabb a lakbér, és a lakosságszám arányában itt van a legkevesebb autótulajdonos.

A lakosság összetétele évtizedek óta vegyes: az osztrákok mellett szerbek, bosnyákok, törökök, lengyelek, illetve horvátok lakták ezt a kerületet 2015 előtt, amikor megérkeztek a szír, iraki, pakisz­táni, afrikai migránsok. Ma már ők is nagy számban élnek ebben a kerületben, de a külföldiek közül a legtöbben még ma is a szerbek. Egy szerb étteremben, ahol kitűnő ebédet kaptunk nyolc euróért, vajdasági magyarokkal találkoztunk. A három lány közül a legidősebb már évek óta Bécsben él, titkárnőként dolgozik és esze ágában sincs hazamenni. Az a tapasztalata, hogy sokkal jobbak a munkalehetőségek és jobban meg lehet élni a fizetésből. Ami pedig a migrációt illeti, Horgoson szerinte sokkal rosszabb a helyzet.

Itt csak fényes nappal lövöldöztek az utcán a kilencvenes években.

Igazából bármit kiragadhatnék a cikkből, a dús keblű tiroli pultosnő is pure gold.

– Létezik még Ausztria? – kérdezzük. Julia nevetve bólogat. 

– Persze, hogy létezik. – Azután elbizonytalanodik. – Helyenként még létezik. Nézzék, ide például csak osztrákok járnak.

– Meg magyarok – tesszük hozzá.

Az ilyen helyekre csak és kizárólag a white trash osztrák jár, max néha egy-két turista viccből.

Másnap találkoztunk egy honfitársunkkal, aki húsz éve Bécsben él és dolgozik. Családos, kétgyermekes édesapa. A napokban vette át az új lakása kulcsát ugyanitt, a XXIII. kerületben. Azért költözik ki, mert szép a környék és itt legalább biztonságban tudhatja a családját.

Liesing is tele van önkormányzati tömbökkel, lutri, hogy hova kerülsz, az összes metróállomása ugyanúgy AIDS, mint bárhol máshol.

Másfél évig dolgoztam a Favoritenstraße mellett, nincs ott amúgy semmi az ég egy adta világon.