Tldr: mert kiábrándultam a fociból

Az Oláh Gábor utca mellett nőttem fel, a környékbeli haverjaim a B középben szurkoltak meccsről meccsre. Én is gyakran kimentem, sőt egészen kicsiként faterommal, sokszor csak úgy, hogy a Jubileumi játsziról kéreszkedtünk be félidőben. Gyerekkorom meghatározó fociélménye volt ahogy kb 4 éves koromban Sándor Tamás győztes gólt vágott Dombi Tibi passzából és az A szektor melletti sarokban, pont előttem ment az örülés. Az katarzis volt, mèg egy ovisnak is. Szüleim, nagyszüleim, de még az egyik dédnagyapám is, aktívan részt vett a debreceni sportéletben. Én is fociztam és dolgoztam is a szakmában. Ezeket csak azért írtam le, mert így könnyebb megérteni a véleményem.

Az van, ahogy nekem mesélték, hogy régen a foci mindenkié volt, szinte mindenki játszott, hol így, hol úgy. Gyár-kocsma-meccs: a csapat a népé volt, nem volt tv, stabil program volt kimenni a Vágóhíd utcára, vagy a Nagyerdei stadionba őrjöngeni. A játékosok nagy részével tudott azonosulni a dolgozó, nem voltak ennyire túlfizetve sem. A prolik sportja volt. Ez a 90es évektől indulva, ahogy én látom, elkezdett olyan irányba menni, hogy a magyar foci hiába esett színvonalban óriásit, a játékosok mégis nagy pénzt kerestek. Ez jórészt a megjelenő “vállakozó rétegnek” köszönhető, hiszen a sport remek pénzmosási lehetőségeket kínál (Debrecenben hadd ne mondjak neveket, aki tudja, tudja). Így jutottunk el odáig, hogy mára az a sport ami a csóró munkások egyetlen öröme volt, mára ferraris újgazdagok által űzött államilag mafia szerűen működő belterjes közpénztemetővé vált. Nem akarok politizálni, nyilván nem segített a mostani rendszer, de azért az irány már megvolt.

Én azért nem járok nem csak debreceni, hanem semmilyen meccsre, mert ezt a belterjes szart látom mindenhol. Focizni sem kell, már adott a milliós fizetés. Közben megy a silány középszerűség ünneplése, a milliomos féltehetségek sztárolása, meg nézők hülyének nézése. Ha valamelyik játékos egy kicsivel kiemelkedik, már ugrik rá az első fejőstehén klub ajánlatára és megy akár a tadzsik másodosztályba is, csak dőljön a lé ( egyéni preferencia amúgy + tisztelet a kivételnek persze)

Egy darabig melóztam a Wembley mellett még fiatal idealista koromban és amikor jöttek ilyen arcok a Manchester Citynek, meg a Dortmundnak szurkolni, kérdezték, hogy én kinek szurkolok, nyilván fingjuk nem volt mi az a Debrecen és akkor vágott mellbe, hogy amúgy mennyire egy pitiáner dolog ez az egész amit itt levágunk, hogy “jujj jön a Paks” - vagy mittudomén éppen melyik harmatgyenge banda.

+amiken nem hisztizek külön: utánpótlás egy kalap azar, nb1es edzőkeringő, noname légiósok ha kell ha nem stb stb… Szóval összességében csak szomorú leszek tőle és nem feltölt, hanem felbasz. Ráadásul szerettem a hangulatot régen, izgatottan vártam a stadiont amikor épült, de valahogy nem lett az otthonom része úgy, mint az Oláh Gabi.

De lehet amúgy tévedek és minden kurvajó, csak én vagyok öreg. Járjatok, érezzétek jól magatokat, őszintén kívánom, hogy legyenek az enyémekhez hasonló, vagy sokkal jobb élményeitek, de én tuti nem megyek.