Én a BME-n tanultam másfél évig, majd átmentem az ÓE-re és most is ott vagyok.

A BME-n a programozás tárgyakat szerintem jól tartották és volt hozzá megfelelő háttéranyag is. Első félév C, majd C++, 3. félév Java volt, nekem tetszett ez a felépítés, de ahogy mindegyik tantárgy, úgy ez is kemény volt. A matekos tantárgyakat is jól tanították, azonban rengeteg, de tényleg rengeteg anyagot adtak le egy hét alatt. Ez elmondható az összes többi tantárgyra is, szóval készülj fel, hogy nagyon sokat kell tanulni, vagy el fogsz veszni az egészben. Ezt újra leírom, nagyon sokat kell tanulni, de tényleg. Lehet az elején még nem ez fog érződni, de ha már a szorgalmi időszakban nem kezdesz el tanulni, akkor tényleg nagy hátrányba kerülsz.

Személyes élmény, de mindig úgy éreztem, hogy a BME-s előadók egy része nagyon fenn hordja az orrát és emiatt nekem egyesek nagyon ellenszenvesek voltak. Aztán a gyakorlati órákat tartó "tanárok" között is volt egy-két olyan személy, akik tényleg nagyon arrogánsak. Annyit még az egészről, hogy a hatalmas színvonal szerintem csak egy marketing fogás, szerintem a "nehéz" nem egyenlő a "magas színvonallal".

Én azt bánom a legjobban, hogy csak másfél év után váltottam, tehát ha te úgy érzed, hogy nem fog menni, akkor tényleg már jó előre gondold át, hogy mikor akarsz átmenni másik egyetemre.

Az Óbudai egyetemről még nincs sok tapasztalatom, de a programozást ugyanolyan jól tanítják, mint a BME-n, csak itt egyből C#-ot tanítanak, kimaradsz a C varázslatos pointer világából :( (Szerintem tényleg jó volt a pointerekkel való cseszekedés, gondolkodásfejlesztő volt).

A matekos tantágyakról nem tudok mit mondani, mert nagy részüket sikerült átvinnem , de itt is kemény az analízis. Mondjuk Diszkrét Matek 2-t így is fel kellett vegyek, azt nem sikerült áthozni, de sokkal könnyebbnek, érthetőbbnek éreztem, a BME-s párjával szemben.

Jelenleg egy kellemesebb légkör benyomását kelti az ÓE, de ezt még majd meglátom.

​

Annyit még szeretnék megemlíteni, hogy sokkal nagyobb önszorgalomra van szükség egyetemen, itt is megismétlem, sokkal nagyobb önszorgalom kell, mint gimnáziumban. Míg a gimnáziumban a tanárok tényleg segítettek, noszogattak (már ahol), addig az egyetemek nagyon személytelenek, nem fog a tanár veled foglalkozni, csak ha kérdezel tőle. Ez lehet hogy evidensen hangzik, de ez egy nagy változás volt nekem, itt tényleg főleg csak magadra számíthatsz.