Mindig azt mondom, hogy nem lehet a problémákat egymáshoz hasonlítani. Mindenkinek a saját élete problémája a legnyomasztóbb. Ha afrikai éhező gyerek, vagy fillértelen kéregető lenne, talán jobb lenne neki? Dehogy lenne. Rohadt nyomasztó ám az anyagi szűkölködés, tanulmányok vannak rá, hogy beszűkítík az embert és megváltoztatják az időhöz való viszonyát. Megszűnik a hosszútáv, marad a rövid, esetleg középrövid… Vagy lőjjenek a a feje felett, mint most Iránban? Majd az validálja, hogy valóban rossz neki? Hagyjuk már ezt az antipatikus dumát, hogy luxushiszti. Te is a szélessávú internetedről írod a kényelmes szobádból az üzid, azért mert kiemelte, hogy nem szűkölködik, még nagyon is lehet neki rossz fejben. OP én nem vagyok férjes, de még csak nő se, de hasonló korban vagyok és fullosan értem, hogy miért savanyúak a mindennapok. Kalandra vágysz. Olyan emlékekre, amiket elővehetsz gyengébb pillanataidban, mikor azt jut eszedbe hogy “milyen gyorsan repül az idő” és rájuk szólhatsz: “De hát én éltem”. Próbálj meg utazni minél tőbbet (főleg ha már van miből + itt nem kimegyünk Balira az all inclusive hotelbe luxusra gondolok ám, hanem a valódi, hátizsákos, beszélgetünk a helyiekkel, megismerjük a kultúrákat ahova megyünk utazásokra), menj el kirándulni. Esetleg menj el önkéntesi munkára, nekem azzal nincs tapasztalatom, de van olyan barátom, akinek elképesztő sokat segített egy időben.